Olvasták: 2926

Riddick - Nem mindig jobb a régi

 

Richard B. Riddick első kalandját az ezredfordulón láthattuk a mozivásznon, és a csillogó szemű keménylegény csakhamar kultstátuszba is emelkedett. Aztán a Sötétség krónikája már nem volt akkora siker, mint a Pitch Black, ezért is érezhette úgy David Twohy rendező, hogy ideje visszatérni az alapkoncepcióhoz. Lehet azonban, hogy több szempontból sem ártott volna a járt út helyett a járatlant választani.

 

 

 

A történet az egyik olyan tényező, ami valóban az első részt idézi, talán túlságosan is. Kedvenc gyilkológépünk karrierjét ismerők számára ugyanis erős hiányérzetet okozhat az előző rész grandiózus lezárása után a nekromunger-szál kurta-furcsa elintézése. Nem sokat vacakoltak azzal, hogy kibontsák, hogyan kerül Riddick a világegyetem legveszélyesebb hadseregének trónjáról egy elhagyatott, isten háta mögötti pokolbolygóra, nem kell tehát Tolsztoji történetszövésre számítanunk.

 

Sajnos ez a film fennmaradó részére is él – vannak ugyan pillanatok, amikor visszaköszön az ismerős Riddick-érzés, de sokszor inkább zavaró lehet a kétdimenziós sztori és karakterek. Nyilván senki sem számít arra, hogy megkönnyezi majd a párbeszédeket, néha mégis sikerülhet, akkora hegyomlásnyi blődségeket sikerül odanyögniük egymásnak a papírmasé zsoldosoknak. Olyan dialógusokat kapunk, mitha csak egy számítógép dobálta volna össze őket egy random „keményfiúk beszólogatnak” adatbázisból.

 

 

Sajnos a látvány sem sokat ment a filmen – bár kétségkívül vannak benne nagyon is szép részek, gyönyörűen animált egzotikus állatok és szörnyek, mégis az az érzés kínozza néha a nézőt, hogy erre a filmre lehetett volna még költeni. 2013-ban bizony már egy eleve B-filmnek szánt mozi esetén is enyhén problémás, ha nem stimmel a mozgás, a textúra vagy éppen a háttér. Látván, hogy félprofi animátorok milyen rövidfilmeket képesek összedobni otthon a semmiből, segítség nélkül, egy ilyen kaliberű film esetén a forráshiány nem lehet mentség – a látvány színvonalának ilyen elmaradása sajnos inkább igénytelenségre utal.

 

A filmet nem nagyon dobják fel az előre látható, kiszámítható fordulatok sem, sőt, a menetrendszerűen érkező és teljességgel indokolatlan pucérság sem. Bár fanatikus rajongóknak örömet okozhat, hogy kedvenc gyilkosuk újra a vásznon tombol, sajnos mindenki más valószínűleg rossz szájízzel távozik majd a moziból.

 

 

Cimkék: riddick, sci-fi, vin diesel,