6. könyv / 4. fejezet

Az éjoldali hamvai

Az elpusztult épületek árnyait, a pusztítás néma tanúit.
Vipera türelmesen várakozott, az egyik ilyen rom árnyékában. Keriontól kapott üzenetet, miszerint fontos híreket hoz, de csak négyszemközt adhatja át. Bízott Kerionban, de azért nála volt a már oly sok éjoldali karrierjének véget vető tőre, a Vérfakasztó! A nevének eredtét soha nem kellett magyarázni.

komment

tovább

5. könyv / 2. fejezet

Új Hajnal Fényei 2.rész

Már leszállás közben észlelték a bajt, de már nem volt mit tenni. Elfogó sugárba keveredtek, ami a hagyományos landolásnál sokkalta durvábban csapta őket a földhöz. Hajójuk hangos reccsenéssel adta meg magát, szárnyai leszakadtak, ők maguk a szoros rögzítésnek köszönhetően maradtak csak életben. Mindketten elvesztették az eszméletüket. Tudatuk mélyéről vad kiáltás hozta vissza őket. Egy rendetlen helyiségben voltak, egymáshoz kötözve, nyilvánvalóan egy hajó belsejében. Érezték a motorok pulzáló duruzsolását. Egy éjoldali állt felettük, teljes harci díszben. Lyesen-t kitépte a hurokból, és magával cibálta. Adalric hunyorogva próbált magához térni.

komment

tovább

4. könyv / 6. fejezet

Éjoldali vérengzés

Ölni akart. Bár odahaza, szülőbolygóján is rendszeresen végezhetett néha-néha rabszolgákkal, akiket nagy ünnepségek közepette mészároltak le, egy idő után már nem hozott számára kielégülést. Érezni akarta a friss vér ízét, a félelemtől bűzlő testszagot, ahogy kiontja az életet. Indulás előtt természetesen részt vett a kiképzésen. Kegyetlen próbákat kellett kiállnia, mire eljutott a klán vezetője, a Vipera elé. A hagyomány szerint csakis ő, a klán feje dönthette el, érdemes-e a harcos a további életre.

komment

tovább