Olvasták: 5157

Az Asimovi robotika

Asimov élete során szinte minden témában publikált könyvet – több száz megjelent műve között szakácskönyvek éppúgy találhatóak, mint kémiai témájúak. Mégis, a nagyközönség számára a legjelentősebb a science-fiction terén végzett munkássága, amelynek egyik nagy öregje volt.

 

Ezen a téren is a legnagyobbat a robotika témájában alkotott. Első robotos novellái az Astounding és más magazinok oldalain jelentek meg, de a fő téma már a legkorábbi írásokban is felsejlett. Ez pedig a moralitás kérdése – hogyan gondolkodik egy robot, hogyan viszonyul az emberhez (s az hozzá) és vajon hová vezet mindez?

 

 

Asimov az alapok lefektetésével kezdte – megalkotta a robotika három alaptörvényét. Ezek a következőek voltak: 

 

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.

3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

 

A következő évtizedeket pedig azzal töltötte, hogy a saját maga által lefektetett szabályokról megpróbálta minden lehetséges módon bebizonyítani, hogy hosszú távon működésképtelenek. Novelláiban még csak azt vizsgálta, hogy az egyes szabályok megszegésére mi vihet rá egy végtelenül logikus, hidegen számító, ám emberfeletti intelligenciával felruházott gépet. Később azonban már azt a kérdést tette fel regényeiben – így az Acélbarlangok, a Mezítelen nap és A Hajnal bolygó robotjai című műveiben –, hogy egy ilyen intelligencia hogyan képes meghaladni az emberi törvényeket azok áthágása nélkül?

 

Asimov jóindulatú robotjai végül arra a következtetésre jutnak, hogy a törvények jók, mindössze hiányosak – ez azonban nem kis erőfeszítésbe és lassú évszázadokba telik számukra, hiszen akármilyen fejlettek is szellemileg, az emberiség absztrakt fogalmát, a többség érdekét képtelenek felfogni, részben éppen a lényük legbensőbb magját is átszövő Három Törvény miatt.

 

Így jön létre végül a felismerés nyomán, hogy sok ember érdeke többet nyom a latban, mint egyeseké, a robotika nulladik törvénye, amelyet immár robot alkotott:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.

 

Asimov sok ezer oldalon keresztül bontja ki a gondolatfolyamot, amelyet nem csak a történelmi korok filozófusai jártak végig, de minden embernek magának kell rálelnie – hogy bármilyen nehéz is az absztrakt fogalomként létező többség érdekét tekinteni, ha ehhez közvetlenül kárt kell okoznunk, végső soron nem létezik más erkölcsös út.


Cimkék: asimov, robotika,