Olvasták: 2273

A Hold – régi idők zseniális sci-fije

A science-fictionről sokaknak az űrcsaták, lézerkarddal vívott harcok és a változatosabbnál változatosabb idegen fajok ugranak be – pedig eredendően olyan műfaj ez, amelyhez a fent felsoroltak egyike sem szükséges. Sok esetben a legjobb sci-fik olyan filmek, amelyek az agyat nem látvánnyal, hanem történettel dolgoztatják meg.

 

 

Ilyen a Hold is, amely 2008-ban készült el. A főszereplő űrhajóst Sam Rockwell játssza – küldetése, hogy három éves szolgálatot teljesítsen egy, a Hold túlsó felén található bázison, miközben a Földön felesége és lánya várja vissza. Az űrhajós ugyanakkor magára marad, nem képes a Földdel kommunikálni – egyetlen társa a bázis mesterséges intelligenciája, akinek Kevin Spacey kölcsönzi a hangját. Aztán egy nap váratlan baleset történik és az űrhajós sokkoló felfedezést tesz...

 

A Hold méltó utódja az Űrodüsszeia-típusú science-fiction filmeknek – gondolatkísérlet, szerteágazó értelmezésekkel. Mennyire vagyunk képesek elviselni saját magunkat? Hogyan reagálunk a magányra? Honnan tudhatjuk, mi valódi és mi nem, ha nincsen senki, aki megmondhatná, hogy kezdünk megtébolyodni? És mihez kezdenénk, ha ehhez még az is kiderülne, hogy koránt sem vagyunk egyediek, hogy az univerzum számára annyit sem számítunk, mint azt korábban gondoltuk?

 

A Hold kis költségvetésű sci-fi, amely nem igyekszik megfelelni a közönség műfajjal szemben támasztott elvárásainak. Megvan benne minden, amire csak egy vérbeli rajongó vágyhat – tudomány és fantasztikum, remek történet, kiváló színészek, és mindaz a hatás, amelyet a nézőre gyakorol. Egyetlen ember sorsain keresztül mutatja be mindazt, amit el akar mesélni, és nem rágja a szájba a megoldást – nincs vörös fénykard, fekete kalap, csak egy mindennél emberibb történet és a kérdés: te mit tennél ilyen helyzetben?


Cimkék: a hold,