Olvasták: 2438

Vénusz

A legfényesebb bolygó a Vénusz, valószínűleg innen ered elnevezése is. Magyarul Esthajnalcsillagnak is nevezik, mert a Naphoz való közelsége miatt vagy koraeste, vagy hajnalban figyelhető meg.  A Vénusznak nincs holdja. A bolygónak mind a tömege, mind mérete, mind pedig átlagos sűrűsége nagyon közel áll a Földre jellemző értékekhez, ezért gyakran nevezik „bolygótestvérünknek”.


Felszíne és vulkánjai

A Vénusz felszínén rendkívül sok vulkanikus képződmény található, ezek nagysága az apró, néhány 100 méteres dómoktól egészen a hegy méretűig terjed, szerkezetük rendkívül változatos. A kisebbek a bolygón szinte mindenhol megtalálhatók, míg a tekintélyesebb pajzsvulkánok csak nagyobb kiemelkedések tetején. A magas felszíni hőmérséklet és a víz hiánya miatt valószínűleg nincsenek vagy csak nagyon ritkán, fordulnak elő robbanásos kitörések. A megszilárdult lávafolyásokon több száz km hosszú kanyargó csatornák fedezhetők fel, melyeket egykor a gyors mozgású lávák alakíthatták ki, és sokáig olvadt állapotban maradhattak, mivel az állandóan forró légkör nem engedte lehűlni őket. Olyan meleg van a felszínen, hogy az egyes feltételezések szerint a felszínen valaha létezett, a földihez hasonló óceánok régen elpárologtak. A helyén csak sivatagszerű síkságok és szikladarabok maradtak, melyek elég barátságtalanok és kopárak. A leginkább elfogadott elmélet szerint az elpárolgott víz kivált, és mivel a bolygónak nincs mágneses tere, egyszerűen a napszél szétterítette az űrben (a Földről épp hazafelé tartó biciklis E.T. pedig elázott). Több szakmabeli hozzáértő azt állítja, hogy a Vénusz belső hőjét úgy adja le, hogy időközönként átrendezi felszínét, ezért nincs a Vénuszon fizikai lét, mert az állandó költözködést senki se bírná.

 
Retrográd (azaz hátráló) mozgása

A Naprendszerben minden bolygó egy irányban forog a tengelye körül kivéve a Vénuszt. A csillagászok feltételezik, hogy kezdetben ugyanolyan irányban forgott, mint a Naprendszer többi bolygója. Ezért a forgási iránynak valamilyen oknál fogva meg kellett változnia.

Na de mégis mitől? Talán megunta, hogy évmilliárdok alatt egy irányba forog? Egy régi elképzelés szerint a Vénusz sok milliárd évvel ezelőtt egy nagy tárggyal ütközött, és emiatt "fejre állt". Ezen érdekes elmélet mellett van egy másik is, mely szerint mivel közel helyezkedik el a Naphoz, ezért a központi csillagunkból kiáradó hőhatás felszíni kitüremkedéseket okozott a bolygó felszínén. Ezek a kitüremkedések a keringés közben enyhe csavaró erőt fejtettek ki, amíg a Vénusz szép lassan meg nem fordult és elkezdett a másik irányba mozogni. Hogy a Kedves Olvasónak legyen mi mellett letennie a voksát, van egy harmadik alternatíva is, mely az előző kitüremkedésekhez hozzáadja még a többi bolygó gravitációs hatását. Vagyis a Vénuszra ható többi bolygó gravitációs ereje „ráncigálást” idéz elő, melynek hatására a kaotikus mozgásból felszabaduló erők megfordították a bolygót. Lehet válogatni a szimpatikus lehetőségekből.

Cimkék: Vénusz, naprendszer,