3. könyv / 3. fejezet

Olvasták: 1777

Támadás a klónbázis ellen

Phantom nyilvánvalóan eltaktikázta magát, legalábbis ez volt a Ligák meggyőződése. Kívülről úgy tűnt, kétségbeesett csapatösszevonások zajlanak a klónbázis körül, a jelentések szerint a telep egyszerűen kifogyott a nyersanyagokból. Becslések szerint három nap szükségeltetett ahhoz, hogy a megmaradt flotta újra annyi energiát állíthasson elő, amennyi a termeléshez szükséges. Ez azt jelentette, hogy pontosan három nap áll a Ligák rendelkezésére, hogy lépjenek!
Mindenki jól tudta: most vagy soha! A Ligák táborában a kimerítő háborús erőfeszítésekre fittyet hányva újabb és újabb egységek jelentkeztek szolgálatra, hogy végső csapást mérhessenek az ellenséges erőkre. Érezték a háború befejezésének egyetlen esélyét, és ez a remény hihetetlen erőket mozgatott meg!  Az összefogás most érte csak el csúcspontját.

Eljött a nap! A Ligák közösen, flottáikat egyesítve vonultak Phantom titkos főhadiszállása ellen. A külső szemlélő joggal kérdezhette volna: az elmúlt csaták sebeit magukon viselő hajók, és az átélt borzalmaktól meggyötört lelkek ugyan mit reméltek a még mindig túlerőben lévő, egyesített alakváltó flotta ellen?
Egy valami vitte, hajtotta őket előre, egyenesen a legnagyobb veszedelembe. A tudat, hogy igaz ügyért harcolnak, és talán… halnak meg érte. A tudat, hogy gyermekeikért küzdenek, egy szabad Csillagködért, ahol senkinek sem kell rettegve az eget fürkésznie, hogy vajon ők lesznek-e a következők. Ahol senkinek sem kell az árváknak megmagyaráznia, miért kell ezentúl egyedül boldogulniuk. Ahol nem kell anyának gyermekét temetnie…

Tisztában voltak vele, hogy végzetük fonala az ördögi Phantom bevehetetlennek hitt erődjének kapuinál fut össze sorstársaikéval. A klónbázis elpusztítása vált az egyetlen céllá, mi vezette őket. A viharvert sereg tehát több volt annál, aminek látszott: a közös rendeltetés tudata összekovácsolta őket, egymásért, mindenkiért küzdöttek.
Ezúttal katonai támogatójuk is akadt!  Thorim is csatlakozott, hatalmas, független alakváltó kolóniák egyesített erőivel. Ez a sereg önmagában majdnem akkora tűzerőt biztosított, mint a Ligák egyesített flottája. Thorim tudta, hogy veszteségei óriásiak lesznek, de most már egyetlen cél lebegett előtte: minél több PHM hajót likvidálni, még a Ligák érkezése előtt!

Thorim és Phantom serege farkasszemet néztek egymással. A két szembenálló fél nem sokat teketóriázott, azonnal egymásnak estek a bolygó felett. Hihetetlen mennyiségű cito vadász lepte el az űr ezen részét!  Nem kellett sok idő, megérkezett a Ligák egyesített serege is!  A Gaia hadihajói azonnal bele vetették magukat Phantom erőinek központi magjába, míg a kisebb ligák két oldalról támadták a diktátor flottáját! Heves csata vette kezdetét, a Ligák hadereje Phantom flottájának gyengítésére összpontosított, ezzel vonva el energiát a pajzstól, mely a klónbázist védte a csapások elől. Számlálhatatlan vadász és hajó feszült egymásnak az űr csendjében, és talán senkinek sem tűnt fel az az apró, ám annál fürgébb villanófény, mely áttörve a pajzsot, a bolygó felszíne felé vette az irányt….

Thorim eltökélte, egyszer és mindenkorra pontot tesz az ügy végére. Citojával ügyesen lavírozott a légvédelmi sugárvetők között a bolygófelszín felé, és a teleptől kissé távolabb talált egy megfelelő leszállóhelyet. Érzékei ezúttal sem hagyták cserben: a bázis bejáratát senki sem őrizte, Phantom nyilván minden erejét a felettük zajló csatára összpontosította.
Thorim nesztelenül haladt a kihalt folyosókon, csak néha-néha kellett behúzódnia egy sötétebb zugba, mikor gondterhelt arccal siető kutatók keresztezték útját. Nem akarta magára felhívni a figyelmet, legalábbis idejekorán nem. Ahogy egyre beljebb férkőzött a komplexum mélye felé, mind közelebbről hallotta a külvilágból beszűrődő robbanásokat.

Elégedetten nyugtázta a hangokat és kisebb rezgéseket, hisz a zajok erősödése mindenképpen jót jelent: szövetségesei közelednek a felszínhez, a pajzs gyengül, a csata jó irányba halad. Egyszersmind sietősre vette lépteit, hiszen tudta, nemsokára az egész helyet felemészti a pusztító támadás.
Nem tudta palástolni maga előtt érzéseit: az egész hely lenyűgöző volt. A legmodernebb alakváltó technológiákat vélte felfedezni, bármerre is tekintett. Elméjébe bevillant a felismerés: ha ellenfele kicsivel kitartóbb és jóval türelmesebb, olyan inváziós flottát hozhatott volna létre, melyet bevetve nem csak a Csillagköd felett, de azon kívül is uralkodhatott volna.
Közeledett a vezérlőterem, ehhez kétség sem férhetett, egyre gyakrabban botlott ugyanis szembejövő katonákba. Néhányat könnyűszerrel semlegesített, míg mások elől kitért, továbbra is ösztöneit követve. Végül elérte célját. Szorosan a falhoz simulva araszolt a bejárat felé, minden eshetőségre felkészülve. Hát itt ér véget minden, futott át egy gondolat agyán.
Thorim határozott mozdulattal a bejárathoz lépett. Nem volt értelme tovább lapulni. Ha Phantom olyan dörzsölt, mint ahogy azt hiszi, nyilván számít az érkezésére. Nem kellett csalódnia. Ellenlábasa egy emelettel felette, a vezérlő hídján állt, és egyenesen őt figyelte. A sötét alak mozdulatlan volt. Néhány percig csak méregették egymást, az egyre hevesebb robbanások lüktető dallama adta meg a háttérmuzsikát kettejük drámai szimfóniájának. Thorim lassú léptekkel indult meg a vezérlő középpontja felé.

-    Vége van. – kiáltotta Thorim a mozdulatlanul álló sziluett irányába. – Te is tudod, hogy vége van!
A még mindig kihívó pózban álló alak lassan megmozdult, majd elindult Thorim felé. Drámaian feszült pillanatok következtek. Phantom egyenesen Thorim felé tartott, nyugodt, kimért lépésekkel haladva. Egy szót sem szólt. A sötét alak közvetlenül Thorim előtt állt meg.

-    Azt hiszed, győztél, igaz? Hogy legyőztél? – suttogta. – Sokkal, sokkal ostobább vagy, mint hittem!
-    Túl sokszor átlépted a határt! Felelned kell a bűneidért! A Csillagköd bírái ….
-    A Csillagköd bírái? Nem létezik olyan, hogy a Csillagköd bírái! – üvöltötte Phantom, miközben a fény beszűrődött a csuklyája alá. Thorim maga is meglepődött a látványon, ami elé tárult. A saját arcát látta viszont, annyi különbséggel, hogy Phantom szemében izzott a gyűlölet. 

Egymással szemben álltak, két egyforma alak, egyforma arccal.

-    Az alakváltó képességeid nem segítenek rajtad. Olyan alakot ölthetsz, amilyet csak akarsz… - törte meg a pillanatnyi csendet Thorim.
-    Áruld el, Thorim, milyen érzés? Milyen érzés a saját képedbe bámulni? A saját, képmutató arcodba nézni? Szembesülni azzal, mi is vagy valójában?
-    A Ligák népe döntött. Nem akar a Birodalmadban élni…
-    A nép! – üvöltötte eltorzult arccal. Thorim elengedett egy apró félmosolyt. Ezt az oldalát már ismerte. Mikor ideges, nem tud uralkodni felvett alakján. – A nép nem tudja, mit akar! Én viszont tudom! Egy erős vezért! Nem olyat, aki lopakodva, meghunyászkodva kémked ellenségei után! És meg is fogják kapni!
Hatalmas robbanás rázta meg a termet. A Ligák hajói nyilván lőtávolon belülre értek, és közvetlenül támadják a létesítményt. Fogytán volt az idő.

-    Phantom, itt a vége! – Thorim rátette a kezét Phantom vállára, egy apró célzás rásegítő szenzort helyezve el az alakváltón. -  Ha velem jössz, megkímélheted az életed! Becsületes tárgyalásban lesz részed, a szavamat adom. – Újabb rengés, jóval erősebb, mint az előző. Mindketten megtántorodtak tőle. – Érzed ezt? A Szövetség immár áthatolt a pajzson. Néhány perc múlva a földdel teszik egyenlővé ezt a helyet!

A mennyezetről lehulló törmelékeket egyre nehezebben lehetett elkerülni. Ide-oda kellett helyezkedniük, hogy ne zúzza őket halálra némely nagyobb darab. A porfelhőtől már alig látták egymást, pedig karnyújtásnyira voltak.

-    Szánalmas vagy! – hallatszott egy kiáltás a törmelékek közt. – Olyanokkal álltál össze, akik nem méltók hozzád! Söpredékkel! Alantas fajokkal! Szégyent hoztál az összes alakváltóra! Pusztulj!

Valahonnan a szürke felhőből sugárnyaláb lőtt ki, Thorim éppen, hogy félre tudott ugrani előle. Kemény halomba esett, alaposan megütötte magát, de már a zuhanás közben előkapta saját fegyverét. Sejtette, hogy Phantom a menekülést fogja választani, már csak meg kell húznia a ravaszt és a kis szenzor végzi a dolgát. Ekkor a vezérlő füsttel és porral terhelt levegőjéből egy arc bukkant elő, közvetlenül Thorim arca előttt. Phantom volt az és a kis szenzort tartotta a kezében. Némán, egyenesen Thorim szemébe nézve. Thorim felemelte a fegyverét és Phantom homlokához tartotta. Az ujja a ravaszon pihent.
Egy pillanatig farkasszemet néztek. Phantom egy hanyag mozdulattal leejtette a szenzort a földre, majd homlokát még erősebben Thorim fegyveréhez nyomta.

- Húzd meg! – suttogta. – Csak így érhet véget!

Thorimra hirtelen különös érzés tört, valahol mélyen egy bizonytalan érzésfoszlány kerekedett felül. Lassan leengedte a fegyverét.
 A következő pillanatban hatalmas darab szakadt le a plafonból, mindent beterítve porral, elzárva a menekülési útvonalat. Phantom néhány könnyed ugrással átcikázott a vezérlő túlsó részére és távozott a teremből. Thorim tüzelt, kilőtt egy egész sorozatot. Viszont ő sem maradhatott tovább. Nincs mit tenni, menekülőre kell fognia, futni kezdett arra, amerről érkezett.
Fogalma sem volt, eltalálta-e ellenfelét, vagy a lezúduló törmelék temette-e maga alá. Nem is számított igazából. Ha Phantom halott, édes mindegy, ha viszont valamilyen csoda folytán el tudott menekülni, biztos volt benne, hogy így vagy úgy, de hallanak még felőle. Ahogy szapora léptekkel haladt, jeges sugallat hasított belé. Villámgyorsan elhessegette magától a kínzó gondolatot. Lelke mélyén ott volt, egy apró rezdülés, a csöppnyi bizonytalanság: vajon miért nem húzta meg a ravaszt, amikor megtehette volna? Egy belső ösztön azt súgta, ne tegye!

A folyosókon is rakásban álltak a romok, sietve kerülgette őket, úgy igyekezett kifelé a pusztulófélben lévő klónbázisról. Gond nélkül elérte vadászát, begyújtotta a hajtóműveket, és ott hagyta ezt az átkozott bolygót. Egy diadalmas csata képe fogadta őt, amint kilépett a légkörből. Szeme sarkából még látta a robbanást, mellyel a klónbázis végleg befejezte ténykedését, de már arra gondolt: a Balaxy vezérhajón van jelenése. Ki tudja, talán a beszédét is elmondhatja végre…

 

 

Cimkék: Thorim, Phantom,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs