1. könyv / 4. fejezet

Olvasták: 1923

Sybillon bukása

Az alakváltók birodalmi törekvéseinek megszűntével a csillagköd többi népe sem tett erőfeszítéseket annak feltámasztására. Egyébként is, a hosszú álom utáni ébredés okozta sokk feldolgozásához minden faj a maga módján látott neki. Az éjoldaliak jelentős része üdvözölte az „elnyomás” megszűntét, régi, csaknem elfeledett szabadságuk visszanyerését. A fénylények ezzel ellentétben filozófiájuk kibővítésén munkálkodtak, melybe természetesen pontosan illeszkedett az Évezredes Szendergés szükségessége. Az emberek fiatal nemzedéke pedig még nem is igazán tudott mit kezdeni a dolgok ilyetén alakulásával.

A bolygók ocsúdását hamar követte az ambiciózus lakók legfőbb kérdése: mely csoport és miképp ragadja magához a hatalmat. A planéták nagy részén az átmenet időszaka békésen zajlott. A birodalomi korszak egységesítési törekvéseinek hiányában többnyire a számbeli fölényben lévő faj képviselői kerültek a vezetői bársonyszékekbe. A rendszer napjától távolabbi bolygókon az éjoldaliak, a közelebb lévőkön a fénylények alapíthattak régi-új kolóniákat.

Mindeközben az alakváltók sem tétlenkedtek. Az évezredes enyészet egész naprendszereket tartott fogva, így a helyreállítási munkálatokat azonnali hatállyal megkezdték. A hadseregből erőforrásokat elvonva külön erre a célra kifejlesztett helyreállító klón csoportokkal gyorsan haladtak, jóval gyorsabban, mint vetélytársaik. A bolygók lassan éledezni kezdtek. A globális fejlődés első jele a kalmárok megjelenése volt, akik gyakran életüket, de ami számukra még fontosabb volt, rakományukat kockáztatva sodródtak (a korszak elején a kifejezés szó szerinti értelmében) a világok között. Ők voltak azok, akik tevékenységükkel megindították az ismételt kapcsolatfelvételt a fajok s bolygóik között.

Az alakváltók vezetői továbbra is a Bord zord világának védelmét élvezve figyelték a csillagköd eseményeit. Olyan helyzettel kellett megbírkózniuk, ami egész történelmük során példátlan volt: egyetlen Hatalmasságnak sem adott otthont a Csarnok.A birodalmi gyűlés, bár továbbra is működött, teljes mértékben az Idézők befolyása alatt állt. Senki sem lepődött meg, mikor társaságuk legmegbecsültebb tagját végül Hatalmasságnak választották meg. Megbízatása addig szólt, amíg a kor zűrzavaros időszaka le nem zárul. Persze, mint gyakorlatilag mindenről, arról is az Idézők döntöttek, meddig tart az átmenet időszaka. A csoport neve hamarosan a hatalom szinonimája lett, tagjait általános megbecsülés övezte, felszólalásaik alkalmával a tanácsterem minden alkalommal zsúfolásig telt.

Az Idézők elégedettek voltak a dolgok alakulásával. Természetesen ahol lehetett, segítették a számokra oly kedvező változások végbemenetelét. Azokon a bolygókon, ahol – kedvelt szófordulatukkal élve – jelentéktelen csetepaté alakult ki a hatalmi pozíciók bizonytalansága miatt, finom eszközökkel avatkoztak be, hogy a dolgok alakulását az általuk elvárt irányba terelték. Diplomáciájuk oly kifinomult volt, hogy soha senki sem tudta utóbb megmondani, az ő kezük volt-e a váratlan történelmi fordulatokban.

A kereskedelem megjelenése után a diplomácia is felbukkant a globális cirkusz porondján. Bolygók, majd később naprendszerek vették fel egymással a kapcsolatot, kialakultak az első Ligák, a rendszerek szövetségei. Kezdetben gazdasági célok, később hadi törekvések is szaporították ezen koalíciók számát. Az alakváltók elemi érdeke megkívánta, hogy a Ligák egymással ne teremthessenek szorosabb kapcsolatot, hiszen ez az első lépcsőfoka lehetett volna egy új, esetlegesen kontrollálhatatlan helyzet kialakulása felé. Erőegyensúly, ez volt a jelszavuk, melyet minden áron fenn kell tartani, mind naprendszer, mind liga, mind csillagköd szinten. A nyugalmi időszak lehetővé tehette számukra, hogy hírszerzésük segítségével minden információt begyűjthessenek, ami közelebb visz a múlt baklövéseinek megértéséhez.

Az Idézők egy csoportja, a feltörekvő, tehetséges ifjú tudós, Thorim vezetésével azon munkálkodott, hogy az ősi adatbázisokból kinyerje az információkat, melyek segítségével az alakváltók tradicionális technikai előnyét újra magukénak mondhassák, valamit hogy megfejthessék, mi volt a valódi oka a hosszú álomnak. A folyamat azonban lassan haladt, mivel az Ősök – akik paradox módon ők maguk voltak – alapos védelemmel látták el legbecsesebb információikat. Feltörésük meghaladta jelenlegi képességeiket, de ahogy egyre többet foglalkoztak az adattenger végeláthatatlan folyamaival, úgy érezték emlékeik, bár lassan, de kezdenek visszatérni. Thorim ebben is élen járt: bámulatos tehetsége révén képes volt arra, hogy különleges gyakorlatokkal felszabadítsa agya azon részét, ahol az elfeledett tudás őrződött. Persze, mint minden akkortájt, ez is lassú, megterhelő folyamat volt, de az alakváltók legendás türelme is az ő malmukra hajtotta a vizet.

 A sors furcsa fintora azonban úgy hozta, hogy Thorim, és vele együtt az Idézők nem szentelhették teljes idejüket az ősi titkok kutatására. Az első komoly válság, habár voltak erre utaló jelek, összességében váratlanul érte az alakváltók nagyra becsült vezetőit…


***

A Sybillon naprendszer hat bolygóján minden az alakváltók tervei szerint zajlott. Az egyensúly hamar kialakult, két alakváltó, két éjoldali, valamint egy-egy ember, illetve fénylény vezetés alatt álló bolygó alkotta a kvázi szövetséget. A kereskedelem és diplomácia is hamar utat tört magának, és a rendszer újra fejlődésnek indult. A különböző fajok felismerték egymás fontosságát, és kölcsönös tisztelettel adóztak egymás iránt. A zóna hamar kiérdemelte a „csillagköd paradicsoma” jelzőt.

A magtól legtávolabb helyezkedett el a Degea sötét és zord világa. Bár politikai helyzete kívülről stabilnak és szilárdnak tűnt, vezetője jól tudta, ez a kép meglehetősen távol áll a valóságtól. Éjoldaliként maga is hódításra és dicsőségre vágyott, de jól tudta, jelen helyzetben ez meglehetősen bizonytalan kimenetelű szituációt eredményezne. Amdar támogatottsága csekély volt, ő maga is sejtette, hogy csak az alakváltók szervezkedésének köszönhetően maradhat hatalmon. Ellenzéke, a lobbanékony természetű Fogthir vezetésével aktív lejárató kampányt folytatott ellene, melynek rövid időn belül meg is lett az eredménye. A felheccelt nép hamarosan fejét követelve vonult rezidenciája elé, őt és családját kegyetlenül felkoncolták, a vezetést Fogthir vette át. Keménykezű politikát hirdetett meg, és az ősi éjoldali kultúra feltámasztásával jelentős társadalmi bázist tudhatott maga mögött.

A rendszer többi népe, de még a szomszédos, mérsékeltebb éjoldali bolygó is aggodalommal szemlélte az eseményeket. A frissen hatalomra került vezetés új diplomáciai eszközökhöz, megrettentéshez és fenyegetéshez nyúlt. A Bord palotájában mindeközben feszült figyelemmel követték az eseményeket. A helyzet elmérgesedését minden áron meg kívánták akadályozni, egy naprendszeren belül kirobbanó konfliktus hírére ugyanis kiszámíthatatlan módon reagálhatnak a környező rendszerek. Már az is kudarcnak számított, hogy a szélsőségesek hatalomra kerülését nem tudta megakadályozni az addig oly tökéletesen működő alakváltó kémhálózat, s bár Fogthir fenyegetései nélkülöztek minden alapot, komolyan vették őket.  A Legfőbb Hatalmasság Thorimot bízta meg a helyzet kezelésével, aki fiatal kora ellenére szakavatott diplomatának számított.

A fiatal alakváltó azonnal kapcsolatba lépett a Degea lázadó kormányzatával, és megpróbálta felhívni Fogthir figyelmét a lehetséges következményekre. A válasz Thorim félelmét igazolta: Degea ura nem tisztelt senkit és semmit önmagán kívül, így a tárgyalások csúfos kudarcba fulladtak. A beavatkozás ellene szólt a több ezer éves alakváltó hagyományoknak, hiszen számukra bármilyen háború, mint megoldás, túlságosan költségesnek és kellemetlenségekkel telinek számított. Habár a tanács az Idézők kezén volt, egy ilyen döntéshez teljes jóváhagyásra lett volna szükség, amire vajmi’ kevés esély mutatkozott. Továbbá az alakváltó diplomácia finom húrokat pengető módszereihez, háttérből irányításához nem illett volna az ilyesfajta nyílt konfrontáció.

Thorim jól tudta, hogy veszélyes vizekre keveredett. Egyetlen apró hiba elég volt ahhoz, hogy lángba boruljon a naprendszer, és ami még veszélyesebb, megrendüljön a bizalom az alakváltók felsőbbrendűségében, ami kimondatlanul ugyan, de még mindig érezhető volt a csillagködön belül. A háttérben előkészített puccs azonban elkésett, sor nem kerülhetett rá. Néhány nappal a végrehajtás előtt megérkezett ugyanis a hír: a degeai hajók megindultak a szomszédos fénylény uralom alatt álló világ felé…


***

A hadihajók naprendszeren belül hihetetlenül gyorsan képesek mozogni, így rövid időn belül feltűntek a Dirah planéta békés egén. A fénylényeket felkészületlenül érte a támadás, kapitulációjuk azonban nem volt elég Degea elborult elméjű urának. A bolygót kirabolták, lakóit rabszolgaként hurcolták el, szentélyeit porig rombolták.

A másik négy bolygó népe riadtan figyelte az eseményeket. Tudták, ők következnek. Fajukra nem számíthattak, mivel a zűrzavaros időkben nem alakult ki semmiféle központi kormányzat, mely mentőcsapatot indíthatott volna a rendszerbe. Egyes-egyedül a két alakváltó bolygó remélhetett támogatást népétől, és folyamatosan sugározták is segélykérő jeleiket a Bord felé.

A tanács azonban habozott. Thorim személyesen intette türelemre a Sybillon alakváltó vezetőit, ám arra senki sem számított, hogy Degea hódítása gyorsuló ütemben folyt tovább. Az emberi bolygó bekebelezése is megtörtént, minden további következmény nélkül. Fogthir joggal gondolhatta, semmi sem állíthatja meg őt. Néhány nappal később újabb váratlan esemény történt: a semleges éjoldali bolygó behódolt Degea előtt. Az alakváltó bolygók kétségbeesetten kértek segítséget a Bord bölcseitől, de a tanács továbbra is határozatképtelen volt. Thorim ismét nyomatékosan kérte őket, ne avatkozzanak be a többi faj játszmájába. Nem véletlenül tette mindezt. Józan esze azt súgta: egyetlen lény sem, legyen az éppoly őrült, mint Fogthir, kíván harcba bocsátkozni alakváltó világgal, hiszen a faj technológiai előnye még mindig magasan a többiek előtt tartotta őket. A hírszerzési információk is erre utaltak. Thorim tehát tudta, amit mások nem: Fogthir őrült, de nem ostoba.

A Sybillon kétségbeesett alakváltó vezetői azonban, érezvén az egyre erősödő fenyegetettséget, nem bírták tovább a nyomást. Megelőző csapást indítottak a Degea ellen. A kialakult, rendkívül heves harcokat immár egyetlen fél sem tudta kontrollálni. A csaták nem csak az űr sötétjére korlátozódtak, a hadban álló felek városokat, polgári létesítményeket támadtak, irtózatos pusztítást végezve ezzel a bolygók felszínén.

A Bord tanácsa azonnal megszavazta a beavatkozás szükségességét, és a határozat a Legfőbb Hatalmasság elé került jóváhagyásra. Thorim azonban óva intette a Hatalmasságot attól, hogy kézjegyével lássa el a döntést. A Sybillon alakváltói határozott utasításuk ellenére bonyolódtak bele a konfliktusba, vélte, és ezzel elvesztették jogukat arra, hogy segítséget kérjenek. A Legfőbb Hatalmasságot hamar meggyőzte a szavakat virtuóz módon használó Thorim, így elutasította a határozatot. A Sybillon magára maradt.

Aki tehette, menekült a Sybillon rendszerből. Így aztán egyre kevesebb hír futott be a Bord központjaiba, csupán a szabvány segélykéréseket vették folyamatosan. A tanácstagok közül sokan elhagyták a bolygót, ezzel deklarálva mélységes megvetésüket egy olyan döntés iránt, mely magukra hagyja fajtársaikat a bajban.

Thorim azonban a szövevényes ügy mélyére látott. A naprendszerek stabilitása kiemelkedő fontosságú szerepet játszik terveikben, és ezt nem kockáztathatták senkiért és semmiért. Elrettentő példát akart, mely arra tanítja a csillagköd népeit, hogy tiszteljék szomszédaikat. A történtek végül őt igazolták.

Maga irányította azt a felderítő expedíciót, mely néhány hónap elteltével a szektor felé vette az irányt. Amit a naprendszerben találtak, minden képzeletüket felülmúlta. Életjeleket egyetlen bolygón sem véltek felfedezni. Egyetlen alakváltó bolygó maradt viszonylag épen, a másik öt viszont gyakorlatilag teljesen megsemmisült. Felperzselt föld, és az egykor ott lakók hamvai borították a felszínt. A megkímélt planéta, ha lehet, még rémisztőbb képest festett. Városaikat érintetlenül hagyta ugyan a pusztító háború, ám a jelek alapján úgy tűnt, a győzelem kivívása után egyszerűen nem maradt hajójuk, amivel elhagyhatták volna a bolygót, a kommunikációs berendezéseik pedig felmondták a szolgálatot. Az expedíció végül döbbenten ébredt rá a lesújtó igazságra: a túlélők erőforrásaik nélkül egyszerűen éhen haltak.

A csillagködben hamar elterjedt Sybillon bukásának híre. Kísértetrendszerré vált, ahova senki sem merészkedett, ha kedves volt az élete. Messze elkerülte minden jóérzésű kapitány. Múzeummá vált, az esztelen vérontás panoptikumává, örökre emlékeztetve a csillagköd lakóit egy naprendszeren belüli agresszió következményeire. Legenda született a roncsok és a szörnyű halált halt szerencsétlenek lelkei közt garázdálkodó gonoszról, a Sybillon mélyén lapuló sötét, kárhozott démonok világáról.

Természetesen ez nem kevés mértékben volt köszönhető az Idézők munkásságának. Tervük megvalósult, a naprendszereken belül soha senki sem próbálkozott közvetlen támadással. A csillagköd nemrég eszmélő, a történteket még mindig csak zavartan szemlélő, gyakran babonás népei közt úgy terjedtek a rémmesék, mint a régmúlt időkben a pestis. Mindenki megtanulta a leckét. Hat világnak kellett ehhez elpusztulnia, de tény, ami tény, a csillagköd a Sybillon-incidens után jóval kiszámíthatóbb területté vált.

 

 

 

 

 

Cimkék: sybillon, idézők, Thorim,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs