Olvasták: 3420

Merkúr, a megperzselt bolygó

 

Krisztus előtt az V. században az emberek szentül hitték, hogy két különböző bolygót látnak. Amikor az esti égbolton tűnt fel akkor Mercurynak, amikor napkeltekor látták Apollónak nevezték. Ezt a tévhitet Pytagoras felismerése oszlatta szét.
A  Naprendszerünk legkisebb bolygójának versenyében ezüstérmes helyezést ért el. A nálánál 287-szer nagyobb Nap óriási gravitációs ereje szédítő tempójú száguldásra kényszeríti maga körül. Míg a Nap körül gyorsan kering, a saját tengelye körül viszont rendkívül lassan. 


Mi következik ebből?

Összehasonlítva a Földdel: míg a Földön egy év 365 nap, addig a Merkúron ez 88 (földi) napból áll. Ha Merkúr lakó volnál, és minden szilveszterkor felhívnád a Földlakó ismerőseid egy BUÉK-ra, irigykednének, hisz az ő szemszögükből Te negyedévente pezsgőt kortyolsz az újév tiszteletére. De itt a csavar, mert míg a Földön egy nap 24 órából áll, Te a Merkúron több mint egy évig várnál, hogy leteljen a nap, este legyen, és végre aludni mehess.

 


További érdekesség, hogy a bolygón nincs se klíma, se évszak.

Milyen élőlény sétálhatott a felszínen?
A Merkúr kráterekkel borított felszíne nagyon hasonlatos a Holdéhoz. A felszínének legjellegzetesebb lefényképezett képződménye a Caloris - medence. Feltételezések szerint egy hatalmas átmérőjű égitest, akár kisbolygó, akár üstökös becsapódása során jött létre. A becsapódási kráterek egyik része véletlenszerűen mancsnyomra emlékeztet. Mivel erre tudományos magyarázat, feltevés még nem nagyon van, itt használhatjuk erős fantáziánkat és elképzelhetjük, hogy milyen élőlénytől származhatott.
 
A másik felszíni érdekesség a gyűrt hegyvonulatok, melyek a bolygó jelentős részét lefedik. Hogy hogyan keletkeztek? A válaszon meg fogsz hökkeni. A Merkúr egyszerűen összezsugorodott, ez a folyamat kb. 3 és 4 milliárd évvel ezelőtt történt, amikor a legbelső mag lehűlt és megszilárdult. A felszín, pedig a zsugorodás közben összeráncolódott és kialakultak azok a bizonyos gyűrt hegyvonulatok.

A bolygón végzett radarmegfigyelések során észlelték, hogy megfagyott víz (jég) található a Merkúr északi pólusán. A jég, ha egyáltalán létezik, valószínűleg a kráterek napfénytől védett területein maradhatott meg. A csillagászok szerint a kráterekben a jégréteg vastagsága néhány méter lehet, melyet valószínűleg pár méter vastag, finom porréteg takar. 


A merkúri jég felfedezése, mely több millió év alatt lassan halmozódott fel, és az egymásra rakódott jégrétegek választ adhatnának a Naprendszer számos kérdésére, ősi titkára.
Vajon mit találnának a befagyott jégben? Lehet, a fent említett mancsnyom gazdáját?
A kutatók ismét terveznek egy űrszondát a Merkúrhoz, ami leghamarabb 2014-ben indulhat útjára, és 2020-ban állhat pályára. A neve BepiColombo, találó név, hisz Columbo hadnagy után reméljük, hogy az űrszonda is eddig megoldatlan rejtélyeket fog felfedezni, és nem fog váratlanul vissza-vissza fordulni.

 

 

 

Cimkék: Merkúr, naprendszer,