Olvasták: 2164

Lesz-e valaha Mars-kolóniánk?


Sokakat tart lázban a gondolat, hogy az ember egyszer elhagyja saját kis sárgolyóját, és benépesíti a világűrt – ez persze ma még egy igen messzi gondolat, de legközelebbi szomszédunk esetében reális az elképzelés, hogy néhány évtizeden belül akár egy kolóniát is létrehozhatnánk a felszínén.
Mielőtt azonban feltennénk magunknak a kérdést, hogy akarunk-e városokat létrehozni a Marson, tisztáznunk kell, pontosan hogyan is képzeljük el az ottani életet.


Kupola vagy kék ég

Egy egyszerű kupolaváros létrehozása viszonylag egyszerű feladat lenne – a felépítést néhány évtizeden belül akár automatikusan is megoldhatjuk, robotizált 3D-nyomtatók segítségével, sőt, a felszerelést is előre küldhetjük, hogy a telepeseket megérkezéskor már mondhatni vetett ágy fogadja. Egy ilyen kolónia azonban rendkívül kiszolgáltatott lenne – a zárt rendszerben elég egyetlen hiba, és nincsen hová menekülni. Ha meghibásodik a légszűrés, ha járvány tör ki vagy az élelmiszertermeléssel akadnak gondok – amelyet valószínűleg hidroponikus módszerekkel és üvegházakban oldanának meg – máris kész a baj, hiszen nincs lehetőség a külső segítségre.

Kétségtelenül kényelmesebb lenne, ha a Marsot képesek lennénk terraformálni, azaz a Föld képére formálni. Erre számos elképzelés született már, a legtöbb arra alapoz, hogy fel kellene melegíteni a bolygót. Erre kiváló lehetőséget biztosít a sarki jégsapkákban található szén-dioxid, amely az üvegházhatás révén néhány évszázad alatt emberi hőmérsékletűre tudná fűteni a bolygót, nem mellesleg sűrítve az egyébként igen gyér légkört is. Ezután jöhetnek a strapabíró, fotoszintetizáló növények, amelyek előállítják a szükséges oxigént, és már sétálhatunk is a Mars felszínén.

 




Egy apró bökkenő

Az elmélettel azonban több gond is akad, és ezek közül az, hogy a folyamat akár ezer évig is eltarthat, csak a kisebbek közé tartozik. A Mars ugyanis sajnos, bár igen hasonló a Földhöz, geológiai értelemben halott bolygó. Magja nem aktív, éppen ezért nincsen olyan magnetoszférája sem, amely képes lenne a helyén tartani a légkört, vagy megvédeni a planétát a káros sugárzástól. Hiába szabadítanánk fel tehát a szén-dioxidot, az szép lassan a légkör többi részével együtt elszökne, miközben a felszínt továbbra is a Nap gyilkos sugárzása bombázná.

Ennek a problémának a megoldása, már ha egyáltalán lehetséges, meglehetősen elméleti. Egyes tudósok úgy gondolják, hogy „bebikázhatnánk” a bolygó magját azzal, ha egyik holdját sikerülne a bolygónak ütköztetni. Kérdés, mikorra lehetünk képesek egy saját bolygóméretű kataklizmát előidézni, ha egyelőre még az odajutásunk is megoldatlan.

A jelek arra mutatnak, hogy jónéhány évszázadnak el kell még telnie, mire a terraformálás elméleti koncepcióját a gyakorlatban is kipróbálhatjuk – akkorra már talán egy megfelelőbb alanyon, esetleg valamelyik néhány fényévre található, vízben és oxigénben gazdag exobolygón.

 

 

Cimkék: Mars, naprendszer,