6. könyv / 3. fejezet

Olvasták: 1732

Éjoldali invázió

A kutató bázison minden a hétköznapi mederben zajlott. Dolónim, a vezető kutató az aznapi jelentéseket bújta. Elégedetten nyugtázta, hogy heti tervet tartják. Megfelelő ütemben zajlanak a hajtóműfejlesztések, és a klónüzem is ontja magából az alakváltó hadsereg egységeit. Fáradtan nyújtózott egyet, majd elégedetten hátradőlt a székében. Tudta, hogy kicsit el van maradva a jelentésekkel, de az éjszaka még hosszú volt, úgy döntött, hogy éjfél után esik neki. Előtte azonban jár egyet a kutatóbázison, kicsit megmozgatja a tagjait. Így is tett, ahogy kilépett az ajtón, arra lett figyelmes, hogy két fiatal alakváltó a szomszéd irodában igen jókedvűen nevetgél. Dolónim nem volt híve a vasfegyelemnek, de a súlyos kihágásokat sem tűrte. Óvatosan benyitott, a kutatók nem vették őt észre.

- Rendben, akkor most lépj be a létfenntartó rendszerbe. - mondta az egyik. Mire a másik hevesen zongorázott az érintő panelen, fürgén gépelve az utasításokat.
- Sikerült, bent vagyok! Beindítottam a tűzriadót! Hamarosan komoly zűrzavar lesz a fedélzeten! - nevetett a monitor előtt ülő alakváltó, amikor elkezdett villogni a monitor.
- Várj, mi ez? Felfedeztek? - aggódott az első.
- Még nem biztos! A fene vigye el! Azonnal indítom a Thorim-spy programot! Úgy nem bukkannak a nyomunkra!
- Siess!
- Kész is, a program elindult!
- Nah?
- Rendben, elvesztettek minket! Győztünk! - kiáltotta a kutató miközben felugrott a székéből. Vigyorogva fordult meg, majd hirtelen elsápadt. Dolónim állt mögötte, összehúzott szemöldökkel.
- Mi a fenét csinálnak maguk itt? Lépjenek el a géptől, most!
- Uram, mi csak ...
- Lépjenek el a géptől, vagy hívom a biztonságiakat!

A két kutató ellépett a géptől, Dolónim leült a gép elé, és megnézte a naplókat.

- Maguknak elment az eszük? Beléptek egy éjoldali hajó komputerébe, és garázdálkodtak? - kérdezte ingerülten, az adatokat elemezve.
- Nem ártottunk senkinek, csupán egy kis tűzriadó ...
- Marhák! Ha ennyire nincs mit csinálniuk, majd én találok maguknak munkát! Kifelé! Irány az alaksori irattár! Egy hétig iktatni fognak!
- Uram, kérem, ne! Az nem alakváltónak való munka!
- Ezért pontosan méltó magukhoz! Nah mozgás! - adta ki a parancsot a Dolónim


A két kutató épp megindult az ajtó felé, amikor hirtelen minden fény kialudt a bázison. Ez azért is volt érthetetlen, mert a pótgenerátoroknak be kellett volna kapcsolniuk. Dolónim leguggolt, magával húzta a két kutatót is.

- Maga menjen le a generátorhoz, menetközben nézzen be a biztonságiakhoz, hátha tudnak valamit! - mondta az egyiknek, majd intett, hogy induljon.
- Uram! Mi történhetett? - kérdezte a másik, aki ott maradt vele.
- Mi a neve fiam?
- Saxon.
- Fogalmam sincs Saxon. De ez nekem nem tetszik. Túl nagy a csend.

A következő pillanatban fegyverek zaját hallották, illetve kiáltásokat.
- Maradjon itt, ne mozduljon! Mindjárt jövök!
- Uram, hova megy?


A kérdésre nem jött válasz. Dolónim eltűnt a sötétben. Lassan haladt előre, abba az irányba, ahonnan a kiáltások jöttek. Fel is figyelt arra, hogy mostanra teljesen abbamaradtak. Hirtelen megállt. Lépteket hallott. Közeledtek. Lefeküdt a földre, és minden erejét összeszedve, megpróbálta felvenni a padló alakját, bár tudta, ekkora feladatot csak nagyon rövid ideig tud megoldani. Néhány pillanat múlva egy sötét alak haladt el mellette. A léptek lassultak, majd abba maradtak. Néhány méterre tőle álhatott meg az a lény, aki elhaladt mellette. Dolónim nem mert levegőt sem venni. A léptek lassan újra megindultak, azonban, egyenesen felé. Ereje egyre fogyott, tudta, hogy már csak pillanatok kérdése, és elveszti a felvett alakot. Ekkor megszólalt a tűzjelző. Mindenhol vörös fény törte meg a vaksötétet. A mellette álló alak a riasztó hatására megindult abba az irányba, ahonnan érkezett. Dolónim pedig kiesett a felvett padló alakból, erejét elvesztve, ült és próbált felállni. Óvatosan, elindult vissza Saxon irányába. A kutató még mindig ott kuporgott, ahol hagyta.

- Éjoldaliak! Tűnjünk innen! Jöjjön utánam!
- Éjek? - sziszegte Saxon, majd követte Dolónimot.

A két alakváltó a falhoz lapulva, araszolt előre. Dolónim megállt, majd a fali panelen elkezdett pötyögni. Ezek a biztonsági panelek saját erőforrással bírtak, arra az esetre, ha az áramellátás megszűnne, így önállóan is képesek voltak 20 órán át üzemelni. A fal mellett egy ajtó nyílt ki, beléptek mindketten, majd az ajtó bezárult. A helyiség szűk volt, tele adathordozóval, és néhány monitorral, ami a biztonsági kamerák képeit mutatták.

- Erről a helyről nem is tudtam. - lepődött meg Saxon.
- Miből gondolja, hogy tudnia kellene róla? - kérdezte Dolónim, miközben megpróbált életet lehelni a monitorokba.
- Biztonságosnak tűnik! - vizsgálta az ajtót Saxon.
- Az! Viszont ha nem jön vissza az energia 20 órán belül, nem sokra megyünk a biztonsággal.
- Ezt hogy ért?
- Áramszünet esetén egyszer nyitható az ajtó. Ez megtörtént. Az ajtó hangszigetelt, és itt nincsenek kamerák. Vagyis senki nem tud rólunk!

Időközben a monitorokba sikerült életet lehelni. Egymás után jöttek be a képek, a bázis különböző részeiről. A két kutató megdöbbenve nézte a képsorokat. Mindenhol halottak. A falak tele az alakváltók vérével, tetemek mindenfele.

- Gyorsak voltak és kegyetlenek. - törte meg a pár másodperces csöndet Saxon.
- Ami itt történt az a lehetetlennel azonos kategória. Ilyen gyorsan, ilyen csendben bejutni, és véghez vinni ezt a mészárlást, elképzelhetetlen. Se egy riasztás, se egy apró jel.
- Biztosan éjoldaliak voltak?
- Odanézzen! - kiáltott fel Dolónim.

A monitoron egy alak jelent meg. Láthatóan keresett valamit, vagy valakit. Valóban éjoldali volt. Veszélyes, elszánt és vérszomjas. Régen láttak ilyen veszett hordát a köd lakói. Az éjoldali lassan nézett körbe, majd hirtelen felfele figyelt, egyenesen a kamerába.
A látványtól Saxon hirtelen hátra is hőkölt.

- Kiszúrta a kamerát! - állapította meg a teljesen nyilvánvalót Dolónim.
- Úgy tűnik! - nyugtázta Saxon.

Az éjoldali mellé újabb éjoldaliak érkeztek. Felemelték a fegyverüket és kilőtték a kamerát. Már csak két monitoron tudták az eseményeket nyomon követni a kutatók.

- Az lehet a vezérük! - mutatott rá egy hatalmas éjoldali katonára Saxon.
- vajon miről társaloghatnak?
- Megpróbálom megtudni! - mondta a vezető kutató, majd elkezdte babrálni a vezérlő panelt. Kis idő múlva recsegés, majd egyre tisztuló audió jel érkezett.

- Átnéztetek mindent? - kérdezte a nagy darab.
- Igen! Senki nem élte túl.
- Rendben! Ebben a pillanatban még 16 ilyen állomáson hajtottunk végre hasonló akciót! A vezér utasításának megfelelően, mindaddig, amíg nem kapjuk el Phantomot, folytatódni fog az alakváltók mészárlása.
- Minden percét élveztem Kerion Nagyúr!
- Eredményes portya volt! Még egyszer nézzetek körül, és mind halott, indulhatunk!

Az alakváltók nagyokat nyeltek, miközben hallgatták az éjek beszélgetését.

- Ez mészárlás.
- Méghozzá kegyetlen.
- És ahogy hallottuk, ez még csak a kezdet.

Ekkor hatalmas ütés zaja hallatszott az ajtó felől. Mindketten riadtan fordultak hátra. Az ütések egyre erősebbek lettek, majd fura fémes hang hallatszott. A fal izzani kezdett, majd egy lézersugár jelent meg az ajtó anyagán át.

- Azt mondta, hogy nem találhatnak meg minket! - esett pánikba Saxon.
- Mégis megtaláltak. - mondta döbbenten Dolónim.
- Uram, most mit csinálunk?

Dolónim ránézett Saxonra, egyenesen a szemébe. Soha ilyet még senki szemében nem látott. Néhány pillanatra voltak a biztos haláltól, és ennek tudatában várták végzetüket. Akkor, abban a pillanatban csak ők voltak egymásnak. Se remény, se biztatás, se bátorság, csak a belenyugvás. Csupán a búcsú.


A szemhéjai, mintha ólomból lettek volna. Komoly erőfeszítésbe került kinyitnia. Először minden homályos volt, majd lassan élesedni kezdett a kép. Szikrázó panelek látványa fogadta. Pár pillanatig azt sem tudta, hol van, majd lassan elkezdte visszanyerni az emlékeit. Éjoldaliak törtek rájuk .. - mikor hirtelen belenyilallt a gondolat, vajon mi történt a többiekkel?

Saxon lassan felült, rettentően fájt a feje. Felpillantva vette észre, a mellette fekvő élettelen testet, Dolónimot. Felé hajolt, de már régóta halott lehetett.

- Hogyan éltem túl? - tette fel magának a kérdést. Lassan feltápászkodott, és kilesett a folyosóra. Csend volt. - Talán már elmentek. - gondolta. Óvatosan elindult, hátha talál túlélőket, bár a lelke mélyén tudta, erre nem sok az esély. A következő gondolata az volt, hogy megpróbál kapcsolatba lépni egy másik állomással, amire csak a saját munkaállomásáról lesz esélye. Óvatosan belépett a kis helyiségbe, ahol dolgozott és leült a gépe elé. Miközben hevesen kereste a környező bázisok jeleit, arra lett figyelmes, hogy kutatótársa, Zorgiz gépén villog egy üzenet. Közelebb hajolt, hogy el tudja olvasni az apró betűs szöveget a vörös alkalmazásablak közepén.

- MEGVAGYTOK!

A felirat mellett egy éjoldali klán logója volt látható, a Méregfog kláné. Saxon ekkor döbbent rá, mi is történt. Az éjoldaliak mégis be tudták mérni Zorgiz jelét ... szent ég, ők okozták a katasztrófát! A döbbenettől hirtelen megmerevedett. Az állomáson lezajlott mészárlásért ő és Zorgiz a felelősek. A nyitott kapcsolaton keresztül az éjek behatoltak a bázis rendszerébe és egy ügyes script segítségével kiiktatták a legfontosabb védelmi és riasztó rendszereket!

Felpattant a székről, és elindult túlélők után kutatni. Úgy érezte, ha csak egyetlen alakváltó életét meg tudja menteni, akkor talán valamit enyhíthet végzetes hibáján. Bármerre is ment az állomáson, mindenhol csak élettelen testeket talált, mígnem a folyosón meglátta kutató társát, a földön heverve. Odafutott hozzá, lehajolt a test mellé, és megfordította. Arra lett figyelmes, hogy a test még nem hűlt ki, talán életben van. Megfogta Zorgiz kezét és erősen koncentrált, megpróbált egyesülni vele, gondolatilag kapcsolatba lépni a másik alakváltóval, és visszarángatni az eszméletlen állapotból. Néhány pillanat múlva Zorgiz lassan kinyitotta a szemét, láthatóan nagyon gyenge volt. minden erejét összeszedve, szinte alig hallhatóan kérdezte meg:

- Mi ... mi történt?
- Túléltük! - mondta Saxon kicsit megkönnyebbülve. - Túléltük!

Cimkék: Saxon,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs