3. könyv / 2. fejezet

Olvasták: 1773

Az ellentámadás

A Balaxy vezérhajón spontán módon kialakult ünnepléshez maga Thorim is csatlakozott. Szinte mindegyik, a hadműveletekben részt vett Liga vezetőjével váltott néhány kedves szót, méltatva azt a példa nélküli összefogást, ami végül a fényes diadalhoz vezetett.  A hangulat leírhatatlan volt. Mindaz a feszültség, mely a bizonytalan helyzetből adódott, egyszerre szakadt ki mindenkiből, szinte hallani lehetett a vállakról lezuhanó mázsás sziklák tompa puffanását.

A győztes hadvezérek lelkesen ecsetelték egymásnak katonáik hőstetteik – volt bőven a héroszi történetekből. Körös-körül önfeledt arcokat lehetett látni, ahogy felhőtlenül ünneplik mindazokat, akik megmentették a Csillagködöt a végromlástól. A Ligák racionális vezetői ugyanakkor nem feledkeztek meg arról, hogy noha a csatát megnyerték, még számos ütközet vár rájuk szerte a Peremvidéken, amíg Phantom és csatlósai végleg felmorzsolódnak majd.

Órák teltek el, és az ünneplés hőfoka egyre hevesebbé vált. Megérkeztek azok a vadászpilóták is, akik döntő szerepet játszottak a győzelemben, kezdetben csupán elismerő pillantások, később büszke vállveregetések „szenvedő” alanyaivá váltak. Kellemes teher volt ez számukra, nem szoktak hozzá az e féle elismerésekhez.

Alig néhány jelenlévőnek tűnt fel az a halvány vörösen villogó felirat, mely az egyik kijelző sarkában jelent meg pár pillanattal a kitüntetések átadása előtt. Azok, akik észrevették, sem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, egy csata végeztével rendszerint folyamatosan érkeztek a jelentések a károkról, és a javítások megkezdéséről. Mindenki a sebtében emelt színpadra figyelt, ahol a Ligák elöljárói tűzték megannyi büszkén viselt zubbonyra az ezüst színű vadászt formázó jelképet, az összefogás szimbólumát.

Mikor a tapsvihar véget ért, Thorim lépett a pódiumra. Hiába próbálta elkerülni a nyilvános szereplést – jól tudta, hogy ez a ceremónia a legkevésbé sem róla szól -, a jelenlévők döntő része ragaszkodott hozzá, hogy szóljon néhány szót. Az addig nyüzsgő hallgatóság pillanatok alatt elcsendesedett. A pulpituson álló alakváltó végigtekintett az egybegyűlteken.

-    Nézzetek magatokra. – kezdte beszédét szinte suttogva. – Nézzetek magatokra, és ámuljatok! Ma örökre beírtátok neveiteket a Csillagköd történelemkönyvébe. Ma, amikor…

Mondandóját fájdalmasan éles, sivító hang szakította meg. Riadó? Az nem lehet. Mindenki a hátsó kijelzőre pillantott. A képernyőt beterítették a vörös jelzések, mindenütt ott voltak. Az ügyeletes tiszt zavartan támolygott a kezelőkonzolhoz, és megnyitotta a legutolsó bejövő üzenetet. Az emelvény mögötti hatalmas panelen szemcsés, rossz minőségű adás jelent meg. A képet alig lehetett kisilabizálni, a hang viszont úgy-ahogy, de érthető volt.

-    Segítsé…rünk……óriási flot…nincs esélyü…siessen…könyör…

A döbbent csendbe villámcsapásként robbant minden egyes szófoszlány. Az adás egy távoli kolóniáról érkezett, az ATIL fennhatósága alatt álló területről. A tiszt sebtében megnyitotta az ezt megelőző üzenetet is.

Itt még rendben volt a videójel is. A vezérek felháborodottan hőköltek hátra a látványtól. A felvétel nyilvánvalóan a bolygó felszínéről készült. Az eget hatalmas alakváltó flotta sötétítette el, vészjóslóan közeledtek a horizont felől. Jól kivehető volt a PHM felségjelzése az inváziós flotta vezérhajóján. Egy zaklatott hang hallatszott a háttérben, amint sürgős segítséget kér a valószínűsíthető támadás ellen. A konzolról újabb képanyagot irányítottak át a főképernyőre, melyet immár az ELIT egyik kolóniája küldött. Hasonló jelenet játszódott le azon is, mint amit az imént láthattak, viszont más szögből és talán más napszakban készülhetett a felvétel. Közeledő, sötét hajók…

-    Hadnagy, mennyi idő alatt érhetünk oda? – sietett oda a falfehér beosztotthoz az Elit egyik parancsnoka. 
-    Uram…- nézte meredten az adatokat a tiszt. – Uram…A vészjelzések nem egy forrásból érkeznek. Egyiknek sem azonos a forrása… számtalan kolónia kér segitséget … szinte valamennyi Ligából.

A feléjük magasodó panelen sorra nyíltak meg a különböző jelenetek, egyre apróbbá válva, ahogy számuk nőttön-nőtt. Fojtogató csend telepedett az eddig zavartan zsibongó tömegre. Minden szem a kijelzőre tapadt, hitetlenkedő tekintetek vizslatták az elképzelhetetlent. Lassan tudatosult, mi történt, de végül mindenkinek el kellett fogadnia a szörnyű igazságot. A Csillagköd ellen pusztító invázió indult. A háború elkezdődött…

A Ligák seregei saját kolóniáik védelmére vonultak vissza, és rendezkedtek be. A PHM erők fáradhatatlanul ostromolták a Ligák világát. A kezdeti veszteségek elképzelhetetlen méreteket öltöttek. Egész bolygók váltak „lakatlanná”, a felperzselt városok romjai közt szerencsétlen, sugárfertőzött túlélők süllyedtek vadállati körülmények közé, a késlekedés nélkül megkezdett mentőakciók pedig alig-alig jártak eredménnyel. Phantom flottái halált és kárhozatot hagytak maguk után, nem kegyelmeztek senkinek. A Csillagköd végérvényesen lángba borult.

A Ligák vésztanácskozásán azonnal semmisnek nyilvánítottak minden, egymástól elszenvedett sérelmet és konfliktust, és általános békét hirdettek egymás között. Megragadták az egyetlen esélyt, ami kínálkozott: mivel Phantom seregeinek egyik legnagyobb ereje a meglepetésben rejlett, azonnali hatállyal önszerveződő, kifinomult információs hálózatot hoztak létre, mely rövid idő alatt az egész Csillagködöt befonta, mint a pók hálója. Így a PHM hajók mozgását nyomon tudták követni, felkészülve saját otthonuk hatékonyabb védelmére.

Maga a tény, hogy felkészülten várták a támadókat, máris előnyös helyzetbe hozta a védekező planétákat. Hatalmas véráldozatok árán, lassan, de biztosan kitapasztalták a gyilkos flották taktikáját, és a kezdeti veszteségek után képesek voltak hatékonyan felvenni ellenük a harcot.

Mindeközben a kémjelentések érdekes híreket hoztak Phantom eddig rejtve maradt klónbázisáról is. Megerősítést nyert ugyanis, hogy a központot körülölelő pajzs, mely az óvatlan behatolót érzékelőjét megtévesztve, azt átnavigálja a mélyűr ismeretlen vidékére, valójában Phantom alakváltó flottáiból nyeri hallatlan energiáját. Minden PHM hajó a termelt energiájának egy részét továbbítja a klónbázisnak, amiből nem csak a termelés finanszírozták, de a pajzsot is el tudták látni energiával.

A Ligák vezetőinek fejében nagyszerű ellentámadás haditerve született meg. Phantom erejének felmorzsolásával a visszajutó energia mennyisége megcsappan, így szabaddá válhat az út a klónbázis felé is. Biztosak voltak abban, hogy a hatalom utolsó pillérének elvesztését képtelen lesz majd kiheverni a renegád alakváltó. A „minél nagyobb veszteség okozása Phantom flottáiban” elv  meghozta az eredményt: a PHM erői, így utánpótlás mértéke és a klónbázis pajzsa folyamatosan gyengültek. Kegyetlen harc volt ez, a felek szívósságát alaposan próbára tevő, megannyi szenvedéssel teli küzdelem.

De a közel két hétig tartó folyamatos ostrom után, a támadások intenzitása drasztikusan csökkent, majd teljesen abbamaradt.

Ez egy dolgot jelentett: a klónbázist körülölelő pajzs olyannyira meggyengült, hogy lehetőség nyílt behatolni a PHM naprendszer szívébe, és mindent egy lapra feltéve, megvívni a második háború mindent eldöntő csatáját!  Az ATIL és az ELIT vezérei azonnali konferenciát szerveztek a támadás részleteinek kidolgozása végett! Az ellencsapásnak immár nem volt akadálya…

Cimkék: Thorim,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs