6. könyv / 4. fejezet

Olvasták: 1706

Az éjoldali hamvai

helyszín: Oxh bázisa

- Nem sok kellett ahhoz, hogy beszéljen! Éppen időben léptünk! - mondta Eliszter, az urnára mutatva.
- Hát, a lényeg, hogy időben léptünk. - tárta szét a kezét Oxh.
- Mondtam, hogy ne éjoldalit bízzunk meg a feladattal! Ráadásul még el is vétette! Thorim még ma is él!
- Idő kérdése! - dörzsölte a kezét Oxh. - Vipera remek munkát végez! A terveinknek megfelelően mészárolja az alakváltókat. Egyszer csak elfogynak. És akkor már se Thorim, se Phantom nem köphet a levesünkbe. A Csillagköd legnagyobb problémája az alakváltó faj. Ha ők jelentősen megfogyatkoznának, megalázott, gyenge néppé válnának, szolgálhatnának minket. Szolgálhatnának tudásukkal, technológiájukkal. És ebből leginkább mi ketten profitálnánk, Eliszter!
- Ez igaz! De hogy érted, hogy mi ketten? És Vipera?
- Viperának préda kell, amíg azt biztosítjuk, ő egy kezes bárány lesz! Amíg vannak alakváltók, illetve léteznek Ligák, addig lesz préda a Méregfognak! Vipera egy fegyver a kezünkben. De a fegyvert mindig a kéz forgatja! Ezt sose feledd, nemes Eliszter!
- Igyekszem észben tartani! - húzta el a száját a nagydarab ember.

Oxh odalépett az urnához és kézbe vette. Eliszter logója volt rajta.
- Vajon a THEF sejti, hogy a mi beépített emberünk, azaz éjünk volt?
- Nem hiszem.
- Nem hiszed? Nagyra becsült Eliszter! Ez nem hit kérdése. Nagyon sok minden hit kérdése, de ez speciel pont nem! - közölte keményebb hangon Oxh, majd újra az urnára nézett. - Azt tudjuk, hogy hívták?
- Egészen pontosan nem. De csak Mesternek nevezték. Gondolom, mert olyan idióta volt a normális neve. Valami Mech, vagy Mekk .. nem tudom. De tulajdonképpen nem is érdekel. Csak egy feláldozható éj volt, semmi több.
- Igen, csak egy feláldozható éj. - ismételte lassan, szinte már túlvilági hangon Oxh. - És szerencsére nagyon sok van belőlük, a feláldozható éjekből.
- Nézd Oxh, térjünk végre a lényegre. A haderőim két napon belül érik el a találkozási pontot, a bolygómat. Hogy halad a terv? Vipera, hogyan fogja végrehajtani a csapatösszevonást, ha ködszerte alakváltókat mészárol?
- Végrehajtja! Ne becsüld le azt a vérszomjas fenevadat! Ő is végrehajtja, ahogy én is. Az Új Fény flottája is készen áll a bevetésre. Ahogyan terveztük, mind a három flotta a bolygódon fog találkozni, és onnan indítunk többhullámos, immár végzetes támadást a Csillagköd Ligáira!
- És mi lesz ... Vele? - kérdezte kicsit félve Eliszter?
- Őt bízd rám. Elindítottam néhány fontos szálat, amik ha szépen végigfutnak, a mi oldalunkon száll be a harcba.
- Azután, hogy legutóbb arrogánsan kilépett?
- Igen, azután, hogy legutóbb majdnem kiszorította belőled a lelket. - nézett Eliszterre gúnyos mosollyal Oxh.
- Hálás vagyok, hogy emlékeztetsz rá ... testvér! - nyúlt a nyakához Eliszter, ma is érezve azt a fojtást, amit Phantomtól kapott legutóbb.
- De a lényeg - folytatta Oxh - néhány nap múlva egyesített erőinkkel, halálos kombinációt alkotva, lecsapunk a csillagköd valamennyi ligájára, és könyörtelenül, egyetlen hullámmal felégetjük ezt a fertőzött földet. Felégetjük, hogy új, nemes életet kezdhessünk romjai között! Hamarosan eljön a nap, amikor a fények végre elnyerik méltó helyüket ebben az Univerzumban.

Eliszter megemelte a pohár whiskey-jét, amit éppen akkor töltött ki, majd fenékig ürítette a poharat. Oxh vízióját pedig egy nemes, mélyről jövő büfögéssel nyugtázta.



A település néptelen volt. A bolygó két holdja majdnem olyan erős fénnyel világított, mintha nappal lenne. Egykor egy kis alakváltó kolónia élt itt, akik a közeli kutatóbázison dolgoztak, míg az éjoldali invázió el nem söpörte őket is. A leszálló köd miatt a sötétben mindenfelé csak homályos árnyakat lehetett látni. Az elpusztult épületek árnyait, a pusztítás néma tanúit.
Vipera türelmesen várakozott, az egyik ilyen rom árnyékában. Keriontól kapott üzenetet, miszerint fontos híreket hoz, de csak négyszemközt adhatja át. Bízott Kerionban, de azért nála volt a már oly sok éjoldali karrierjének véget vető tőre, a Vérfakasztó! A nevének eredtét soha nem kellett magyarázni.

Kis idő múlva egy alak jelent meg a köd szűrte holdfényben. Megállt, nem mozdult. Vipera egy darabig figyelte, egy valamiben azonnal biztos volt. Nem Kerion az, de még csak nem is éjoldalival van dolga. Vipera lassú, óvatos léptekkel indult meg az alak felé, miközben előcsúsztatta Vérfakasztót. Az alak ezt érzékelve intett, hogy álljon meg. Így tett.

- Elteheted Vérfakasztót Vipera, nem lesz rá szükség!
- Ki vagy Te? - sziszegte Vipera, miközben sárga szemei izzottak a feszültségtől.
- Egy jóakaród!
- Jóakaróm? A legutóbbi jóakaróm a halálba küldte a seregemet, Eliszter seregeivel együtt! A jóakaróim valahogy mindig elárulnak, így a legjobb, ha megszabadulok tőlük!
- Hallgass meg, és utána döntsd el, hogy Vérfakasztónak lesz-e dolga velem, vagy nem! Hoztam neked valamit!
- Rendben! - mondta Vipera picit lenyugodva, mivel a kíváncsiság felülkerekedett az ölni vágyáson. - Hallgatlak!

Az alak előrébb lépett, miután látta, hogy Vipera indulata alább hagyott. Ismerte Viperát, tudta, hogy ha megnyugszik, akkor van esélye felfedni magát. Az árnyak immár nem takarták tovább arcát, a hold fényében megmutatkozott.
Oxh állt Vipera előtt.

- Tudom! Tudom mit gondolsz rólam, és megértem! De ha valóban elárultalak volna, ma nem lennék itt.
- Oxh - sziszegte Vipera, de indulatát kioltotta az a kíváncsiság, amit Oxh keltett fel benne az imént.
- Egyszer megmentettem az életed, Phantom karmaiból kimentve téged. Egyedül voltál, én felkaroltalak. Ma Te vagy a leghatalmasabb éjoldali, akinek szavára valamennyi éjoldali odafigyel. Phantom a mai napig az ellenséged, benne nem bízhatsz, kiirtotta a családodat.
- Benned sem bízhatom többé! Megmentetted az életem, de a csatában Eliszternél, el is vetted. Az, hogy ma élek nem a te érdemed, kizárólag az enyém! Rengeteg éjoldali és ember hullott el abban a harcban, ha a blokkoló hajóid ott vannak, lett volna esélyünk!
- Ez igaz! De időközben én lettem a fénylények Tanítója, a Próféta. Mindig is arra vágytam, hogy a népünk egységes legyen, és megtalálja a kiválasztottat. Soha nem gondoltam azt, hogy ez én lehetek. Azt hittem - sütötte le a szemét Oxh - hogy a prófécia téved, ezért új irányt szabtam népem vallásának, ez volt az Új Hajnal Fényei. De beláttam, a prófécia erősebb nálam, és hogy tévedtem.
- Tévedtél? Tehát az a millió halott a klánomból, az csupán egy fénylény tévedése? Te manipuláltál, becsaptál, elárultál, és a halálba küldtél. - Vipera szeme kezdett újra izzani, Vérfakasztó pedig újra előbújt a köpeny ujjából. Oxh is látta, hogy kezd rossz irányba menni a beszélgetés, ezért folytatta.
- Az Új világrend, amit létre akartunk hozni nem volt rossz terv, de feleslegessé vált! A Fénylények Tanítójaként megváltoztathatom a népem sorsát. Egységbe forrhatnak a fénylények! Te pedig, abban a csatában, ott Eliszternél, másodjára is meghaltál, és újjászülettél. A küldetésed, hogy végre légy önmagad! vezesd a néped, és tudd kik a barátaid és kik az ellenségeid!
- És ezt megint Te fogod megmondani, Oxh? - mosolygott gúnyosan vipera, miközben már méregette Oxh nyakát, és szorongatta Vérfakasztót.
- Nem. Az élet fogja megmondani. Te most úgy gondolod, hogy Eliszter a szövetségesed. Csakhogy van valami, amit én tudok, te pedig nem. Phantom terve, hogy kiirtsa a családodat, nem sikerült 100%-osan. Volt egy fiú, akit sikerült elrejtenem.

Vipera szeme tágra nyílt. Egyetlen gondolat keringett benne, lenne valaki a véréből, aki még életben van? Oxh folytatta.


- Bármennyire is titkoltam, Eliszter rájött, ki Ő! ? hazudta Oxh. Úgy gondolta, hogy veszélyes lehet ha utódoddal rendelkezel a nála zajlott csata után - arra számítva, hogy odaveszel a Ligák ellen - így megölette az utolsó élő férfit a vérvonaladból. Megölette, miután megalázta és megkínozta.

- Hazudsz! Hazudsz, Te gyáva mécses! - üvöltötte Vipera, izzó sárga szemekkel, és előkapta Vérfakasztót.
- Állj! Amint mondtam, hoztam neked valamit! Elhoztam az utolsó rokonod hamvait! - nyújtotta át az urnát.

Vipera megdermedt, egyenesen az urnára nézett. Ott volt rajta Eliszter logója. Lassan átvette az urnát, érezte a súlyából, hogy nem üres.
- Hát igaz lenne? - kérdezte halkan.
- Ezzel tartoztam neked, Vipera! Mai naptól az útjaink elválnak. Az alakváltók lemészárolták a családodat, az emberek pedig az utolsó élő rokonodat megkínozták, majd megalázó módon, megkötözve halálra verték. Úgy tűnik már csak bennünk bízhatsz.
- Sok mindenben igazad van, Oxh - suttogta Vipera, miközben az urnát szorongatta - de egy valamiben tévedsz! Benned sem bízok! Sőt, most elengedlek, ezzel törlesztek az életemért, de legközelebb megöllek! Vadászni fogok Rád, ahogy Eliszterre, és Phantomra is! A nemzettségem hamvaira esküszöm, addig nem nyugszok, amíg mind halottak nem lesztek! - majd odalépett Oxh-hoz, megfogta a vállát, erősen, és nyomatékosan az arcába suttogta: - És nem érdekel, hány élet kioltása árán érem el a célom!

Oxh a fájdalomtól összeesett. Vipera pedig megfordult és távozott.


Oxh lassan feltápászkodott, egy ideig bámult az éjoldali után, majd elégedett mosoly ült ki az arcára.

- Éppen erre számítottam! - suttogta mosolyogva, majd ő is távozott a néptelen kolóniáról.

 

 

Cimkék: Oxh, Vipera, Eliszter, Kerion,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs