1. könyv / 3. fejezet

Olvasták: 2051

Alakváltó incidens

Az Ébredést követő zűrzavaros időkben az alakváltók ébredtek rá a Csillagbirodalom korábbi vezetői közül elsőként arra, hogy mi is történhetett valójában. Apránként tisztult csak a kép. A régi birodalmi gyűlés összehívására irányuló kísérletek rendre kudarcba fulladtak. A korábbi döntéshozók jó része teljesen elvesztette emlékezetét, míg mások csak súlyos torzulásokkal voltak képesek visszaemlékezni a hosszú álom előtti időkre. Voltak azonban néhányan, egy szűk kör, kiknek memóriáját valamely furcsa véletlen folytán viszonylag épen őrizte meg a csend időszaka. Relatív épség volt ez, hiszen olyan alakváltót lehetetlen volt fellelni, aki minden részletet fel tudott volna idézni a múlt ködéből. Az Idézők, ahogy nevezték magukat, hamar kapcsolatba kerültek egymással. Céljuk az volt, hogy összehívják a birodalmi gyűlés megmaradt részét, és az ősi hagyományoknak megfelelően határozzanak a faj követendő irányvonaláról.

A legnagyobb gondot az okozta, hogy a Legfőbb Három Hatalmasság közül senki sem jelentkezett az Idézők hívására. Ők hárman alkották azt a döntéshozó egységet, aki bármely kérdésben képes kimondani a döntő szót. Az alakváltók legbölcsebb, legnagyobb tekintéllyel bíró egyedeinek szűk csoportját képviselték. Nélkülük bármiféle új irányvonal kialakítása lehetetlennek tűnt.

Az Idézők által így összehívott Tanács foghíjasan, mégis reményekkel telve kezdte meg tanácskozását. A hagyományokhoz hűen a gyűlésnek azon bolygó adott helyet, melyet először gyarmatosított a büszke nép, a Csillagköd peremén lévő, a Birodalomban is szimbolikus jelentőséggel bíró Bord. Az alakváltók már az Orionban felnőtt generációi mély tisztelettel viseltettek az itt felépült Palota iránt, melynek legmélyén ott rejlett a Legfőbb Három Hatalmasság Csarnoka. Normál körülmények között senki sem tehette be ide a lábát a Hármokon kívül, azonban az akkori helyzet a megszokottól már nem is állhatott volna távolabb.

A Csarnokban nem volt helye az alakoskodásnak. Az Ősök mindenre gondoltak, így a zónát olyan erőtér vette körül, mely megakadályozott minden alakváltási kísérletet. A gyűléseket ősi szokás szerint Egyesüléssel zárták, melynek során az alakváltó vezetők összekapcsolódnak egymással, ez által szentesítve a meghozott döntést.

Az Idézők vezetésével megkezdődött tehát a tanácskozás. Az összegyűltek hamar egyetértettek abban, hogy a Csillagbirodalom további fenntartása meghaladja erőiket. Egyben tartása minden bizonnyal háborút kívánna, ezt pedig kivétel nélkül elutasították. A jelenlévők egyöntetűen azt javasolták, hogy az átmeneti időszakban próbáljanak laza szövetségekre lépni a környező fajokkal, és lassan kipuhatolózni, ők mit tudnak a Hosszú Álom természetéről. Az alakváltók sejtették, hogy ők okozták a csillagködöt enyészetbe taszító eseményt, de a részletekről mit sem tudtak, hiszen az – immár – ősi adatbázisok feltárása csak nemrég vette kezdetét. A szövetségek további célja volt, hogy felmérjék a többi faj erejét, fejlettségét, illetve hogy pontos információik legyenek arról, milyen szándékkal térnek vissza a galaktikus diplomácia világába. Az így nyert időt pedig arra kívánták fordítani, hogy megismerjék, és ha lehetőség van rá, tökéletesítsék a korábban kudarcot hozó stratégiát.

Úgy tűnt, a vélemények egyeznek, és hamar megegyezés születik. A sors fintora azonban közbeszólt. Bombaként robbant a hír a Palotában: az egyik Hatalmasság visszatért. A delegáltak közül senki sem találkozhatott vele, a Csarnokból azonnali hatállyal kiutasították őket, és a legfőbb vezető elfoglalta jogos helyét.  Bizonytalanság lett úrrá az Idézők csoportján. A Hatalmasság néhány napon át hagyta őket őrlődni, majd a gyűlés többi résztvevőjével mit sem törődve magához rendelte őket.

Az Idézők meg is jelentek a Hatalmasság előtt. A szokásokat követve beszámoltak a jelenlegi helyzetről, és a végső fázisban lévő döntésről. Szellemi vezetőjük türelmesen végighallgatta őket, majd – a jelen lévők teljes megdöbbenésére – kijelentette, hogy nem fogadja el döntésüket. Megosztotta velük, hogy eltökélt célja a Csillagbirodalom újraegyesítése, akár katonai eszközökkel is. Az Idézők vitába szálltak a Hatalmassággal, hiszen a szokásjog erre, bizonyos keretek között lehetőséget adott. A Hatalmasság ismét végighallgatta őket, majd újra leszögezte, hogy a döntése végleges.

Az Idézőknek nem volt más választásuk, a gyűlés elé tárták a döntést, hatalmas felzúdulást okozva ezzel. Az alakváltók szent falai még soha nem tapasztaltak hasonló eseményeket. A Legfőbb Hatalmasság, hogy csillapítsa a kedélyeket, a Csarnokba hívatta népe képviselőit, és nekik is elsorolta érveit.

„A Csillagbirodalmat restaurálni kell, nincs más esélyünk, Testvéreim”, kezdte dörgő hangon. Emlékeztetett az Ősök hitvallására: amit mi irányítunk, nem árthat nekünk. A jelenlévők végül – vezérük reakciójától félve – elfogadták a javaslatot. Már csak az Egyesülés volt hátra. Ekkor azonban újabb sokkoló esemény történt. A Hatalmasság elbocsátotta a képviselőket, és értésükre adta, nem kíván részt venni az Egyesülésben. A tanácskozók egy részénél ezzel betelt a pohár. Heves vitába szálltak feljebbvalójukkal, aki ettől éktelen haragra gerjedt. Megparancsolta a renitens elemek eltávolítását, miközben dühe nőttön-nőtt, ahogy szaporodtak a kritikus felszólalások.

A Hatalmasság végül felpattant (hosszú évezredek óta nem vetemedett senki ilyesmire), és dühödten pocskondiázni kezdte a tanácsnokokat, akik elcsendesedve, döbbenten hallgatták őt. A helyzet forrpontra jutott. A résztvevők hitetlenkedve meredtek a magából kikelt vezetőjükre. Az álca ugyanis lehullt. Nem az Egyik Legfőbb Hatalmasság állt előttük. Egy alakváltó, egy közülük való szónokolt az emelvényen. Bősz haragja kirobbanásakor már nem jutott elég energiája arra, hogy fenntartsa alakját. A döbbenet mérhetetlen volt. A sokkos állapotban lévő Idézők azonnal letartóztatták az imposztort.

A kihallgatások során alig derült fény valamire. Legfőképpen arra voltak kíváncsiak, hogy az erőtér ellenében hogyan volt képes fenntartani álcáját ilyen hosszú, a szokásos alakváltásokhoz képest hihetetlenül hosszú időn át. A fogoly azonban hajthatatlan volt – még a nevét sem volt hajlandó elárulni. A különleges körülmények miatt, illetve a fogoly mérhetetlen pimaszságától felbőszülve a Tanács azonnali hatállyal halálra ítélte őt, melyet nyomban végre is hajtottak.

A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy az erőtér mindvégig működött, az Idézők azonban ezt jobbnak látták eltitkolni, és inkább átmeneti üzemzavarra hivatkoztak a külvilág felé. Arról sem szóltak a jelentések, hogy a kivégzés után a fogoly ismét alakot váltott. Egy civil alakváltó maradványai hevertek abban a kapszulában, amit kilőttek az űrbe. A vizsgálatok megállapították, hogy a halott személy nem azonos azzal, akit a kihallgatások során azonosítottak. Magyarázatot nem tudtak találni arra, miként lehetséges az, hogy más személyt vallattak, és megint mást végeztek ki, mikor az illetőt egyetlen percre sem hagyták felügyelet nélkül.

A legtitkosabb Idéző-akták mélyén azonban ott állt a hivatalos magyarázat, szigorúan csak a legfelsőbb vezetésnek kiadható információként:

A Phantom kódnévre hallgató alakváltó bűnöző minden bizonnyal továbbra is szabadon garázdálkodik. Biztosra vehető, hogy alakváltási képességei messze meghaladják az átlagot (néhány percnél jóval tovább képes más alakot ölteni, akár biztonsági erőtér jelenléte mellett is), így különösen veszélyesnek minősül. Valószínűsíthető, hogy a jelenlegi rendszer megdöntésére irányuló tevékenységet folytat, konspirációs besorolása AA/1.

Ha más nem is, az Idézők pontosan tisztában voltak azzal, mindez mit jelent. Az ismert történelem során először, szakadás veszélyeztette az Alakváltó társadalmat. Az egységes ideológia bomlásnak indult…

 

 

 

 

Cimkék: idézők, legfőbb hatalmasság, Phantom,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs