Olvasták: 2318

A titokzatos vörös monstrum – a Mars


Emlékeztek még H.G. Wells tudományos-fantasztikus regényére, s annak nagyszabású filmes adaptációjára, amelyben az emberiség Tom Cruise vezetésével veszi fel a harcot a földönkívüliekkel? Igen, a Világok harcáról beszélünk. A világűr kietlen sötétségében bizony léteznek intelligens fajok, akik kémlelik a kapzsi, telhetetlen, önállóan hatalmaskodni akaró emberiséget – legalább is a filmben. S mint tudjuk, a rádióadaptáció annyira élethűre sikerült, hogy a hallgatóság eszeveszett pánikba esett: valóban támad a Mars!

Misztikus történeteket hallani még a mai napig is a Marslakókról. A fantáziadús történeteknek némi alapot az szolgáltathat, hogy a Marson, vagy közkedvelt nevén „A vörös bolygó”-n vett minták alapján kimutatták, hogy annak talaja alkalmas életre, növénytermesztésre. Hogy még tovább feszítsük a húrt, izgalmas tény, hogy a Mars talaja az Antarktika szárazabb völgyeiben lévő talajhoz hasonló tulajdonságokat mutat. Ez azt jelenti, hogy ez a titokzatos vörös bestia könnyen átejtheti a laikusokat, a szenvedélyes összeesküvés-elméletek kitalálóit.


Mi az igazság?

Ezt nem tisztünk meghatározni, az viszont biztos, hogy a hivatalos álláspont szerint, ha van élet a Marson, akkor csak is mikroorganizmusok formájában. Ugyanakkor rendkívüli képződmények, alakzatok borítják a vas-oxid által színezett égitest felszínét, mely szintén okot adhat a kétkedésre, arra, hogy titkolnak valamit előlünk. Nyilvánvaló, hogy a titkolózás nem ritka hagyomány az űrkutatásban. A Holdkutatás után is megindult a mítoszképzés, ahol szintén találunk olyan esetet, mely kapcsán az az érzésünk: rejtély lappang a háttérben. Mi lehet ugyanis a magyarázata annak, hogy a NASA Holdon készített fényképanyagából – nem feledve a Ranger- és az Apollo-programot – mintegy tízezer darabot zárlat alatt tart?
Rengeteg kérdésünk van, de úgy tűnik, a teljes igazság még várat magára, ha egyáltalán kiderül valamikor.

 



Rokonunk, a Mars


Ha van élet a Marson, ha nincs, mindenképpen különös ez a vörösben pompázó égitest, mely a feleakkora, mint bolygónk.
A Marsnak két holdja van, a Phobos és a Deimos. Mindkettő kötött keringésű hold, vagyis mindig ugyanazt az oldalukat mutatják a Mars felé. A Phobos gyorsabban kering a Mars körül, mint ahogy a bolygó megfordul a saját tengelye körül, ezért az árapályerők állandóan csökkentik a pályasugarát, így a Phobos egyszer majd a Mars felszínébe fog csapódni. Különös, hogy ez a hold nem keleten kel és nyugaton nyugszik, hanem éppen ellenkezőleg, nyugatról kelet felé látszik haladni a marsi égbolton.

A Mars felszíne két részre tagolható, melyek sokban különböznek egymástól. Az Északi medence vidékein lávafolyások találhatóak, a déli részen viszont felföldek vannak, ősi becsapódások nyomaival.
A felszínt erős kozmikus sugárzás és ismeretlen erősségű ultraibolya sugárzás éri, a vékony légkör miatt. Ez utóbbi csökkentését, és a hőmérséklet emelését üvegházhatású gázokkal (metánnal és kéjgázzal), baktériumokkal, algákkal és zuzmókkal, majd speciális fenyőkkel gondolják elérni. A végén mi is átköltözünk, nem? Folynak a kutatások ezzel kapcsolatban is, s nem kizárt, hogy egyszer ez az idő is eljön. Tartunk tőle, hogy nem öt-tíz év múlva, ugyanis az űrkutatásra fordított pénz igen-igen korlátozott.

 

 



Mi várjuk, szeretnénk megélni, de addig is csak gyönyörködünk ebben a vörös tüneményben!

 

 

Cimkék: Mars, naprendszer,