2. könyv / 3. fejezet

Olvasták: 1848

A prófécia - 2. rész

Chiram a gyűlés végeztével visszavonult szokásos magányos elmélkedésére. Teljes nyugalmában ismét felidézte a hallottakat. Lelkét teljesen átadta emlékeinek, újra átélte a Fohász alatt történt eseményeket. Újra látta a Fényesség Urának alakját, újra hallotta a szelleméből áradó szavakat, foszlányokat, ám ezúttal még élesebben, még világosabban. Agya lázasan dolgozott a hallottak feldolgozásán. Szeme hirtelen kipattant, felpattant ültő helyéből, és tántorogva lépett ki szobájából. Olyasvalami kristályosodott ki elméjének mélyén, mely gyökeres változást hozhat a faj törekvéseiben. Csak egy apró megérzés, egy rebbenés, de ott volt, határozottan érezte. A Fényesség Ura az Anyabolygót említette.

Felismerte a szót. Nem volt teljes, de minden kétséget kizáróan az „anyabolygó” kifejezés ősi megfelelőjét hallotta. Jól ismerte a legendát. Valahol a csillagköd mélyén ott van a planéta, hol a Testvériség megalakult, és ahonnan minden létező fénylény származik. Helyét régóta homály övezi, a koordináták elvesztek, létezése a múlt misztikus ködébe vész. Kutatása nem is szerepelt a kiemelt feladatok között, egyszerűen azért, mert újra felfedezéséből semmiféle hasznot nem remélhetett a nép. Pontosabban szólva úgy tartották, hogy az ősi próféciák tartalmazzák mindazt a tudást, melyre szükségük lehet céljaik elérése érdekében.

De egy Úr nem említ semmit sem ok nélkül. Chiram azonnal a könyvtárba sietett, és tanulmányozni kezdte a rendelkezésre álló forrásokat. Hiába azonban, mindössze hiányos utalásokat talált, mellékesen odavetett széljegyzeteket, még említés szintjén is alig szereplő információkat az anyabolygóról. Ez szöget ütött a fejébe. Talán ott kell keresni a Kiválasztott felé vezető ösvény kitaposott kezdetét? Talán onnan fog elindulni mindazon események láncolata, mely a Megnyugváshoz vezet? Vagy épp ellenkezőleg, az anyabolygó maga a cél? Rengeteg megválaszolatlan kérdés. Úgy ítélte meg, hogy ezzel még korai a Rend színe elé állni. Megteszi majd, ha többet tud. És ennek érdekében mindent el fog követni, ebben az egyben biztos volt…


A tompa morajlás lassan alább hagyott, ahogy a hajó maga mögött hagyta az atmoszférát, és az öt főből álló legénység megkezdhette a rutin diagnosztikai teendőket. A Fohász végeztével azonnal nekiindultak az ismeretlennek, ahogy a hagyomány előírta. Kiváltságos és kitüntetett helyzetüket mind átérezték, legalábbis kívülről így tűnt. Mikor végeztek az előírt, kötelező ellenőrzésekkel, mely a hajó műszaki állapotát volt hivatott felmérni, mindnyájan elvonultak személyes szállásukra, hogy meditációval töltsék az út hátralevő részét.

Egyikük, egy ifjú fénylény szobájába érve nem kezdte meg azonnal a spirituális tevékenységet. Odalépett a puritán, vastag ablakhoz és kibámult rajta. Az Aurora lassan távolodott tőle, egyre és egyre apróbbá vált, ahogy a hajtóművek lustán lökték előre a hajótestet a sötét úr mélye felé. Csak most nyitotta ki öklét, melyben apró üzenetkristály rejlett. Írója lelkére kötötte, hogy csak az indulás után olvashatja el tartalmát. Tisztelete arra késztette, hogy így is tegyen. Megérintette az oldalán található finom mechanizmust, és a régis stílusban megjelenített szöveg megjelent előtte.

Testvérem!
Eljött hát a pillanat, melyre annyit készültünk, melyről annyit értekeztünk az elmúlt hetekben. Hiszem, hogy felkészült vagy, még ha Te nem is vagy erről teljesen meggyőződve. Kétségeid, hidd el, hasznodra is válhatnak. A túlbuzgó, vak hit sokszor elrejti azon részleteket a szem elől, melyek fontosak lehetnek.
Nem gondoltam volna, hogy idáig vezet sorsod azon a napon, mikor hírt adtak érkezésedről. Jól emlékszem, éppen Tanácsot tartottunk, mikor lelki atyád audienciára jelentkezett nálunk. Szokatlan volt az időpont, épp ezért adtunk szabad utat mondandójának. Híreit a Tanács tagjai meglehetősen kétkedve fogadták, és ezért nem hibáztatom őket. Jómagam természetemtől fogva könnyebben elfogadok hihetetlennek tetsző eseményeket, ám társaim reakcióját is megértettem.
Elsőre valóban szokatlannak tűnt mindaz, miről lelki atyád mesélt nekünk. Mégis, sikerült meggyőznöm a Tanácsot, hogy színünk előtt hallgassunk meg Téged is. Sosem felejtem el azt a napot, mikor végül sor került rá. Szerényen léptél be a terembe, alig leplezett félelemmel. Ezt később, személyes beszélgetésünk során, Magad is megerősítetted.
Aztán beszélni kezdtél. Magaddal kezdted, bemutatkoztál, ahogy illik. Az energiamezők karbantartása fontos feladat, népünk elemi érdeke, légy büszke hát rá. Szégyenkeztél amiatt, hogy egyszerű munkát végzel, holott semmi okod sem volt rá. Majd rátértél arra, amit láttál. A Fényesség Ura megjelent előtted, és szólt hozzád. Ezelőtt sosem hallottunk ilyesféle jelenésről. Nyugtalanító hírek voltak ezek, főleg azután, hogy megosztottad velünk, mik is hangzottak el pontosan.
Az üzenet tartalma szerint Te leszel az, aki először eléri a Megnyugvás állapotát. Te, és senki más. Elmondásod szerint érthetően beszélt hozzád az Úr, megnyugtató belső hangon. Elmondta, hogy keresned kell a megváltásodat, máskülönben az sosem talál rád. Mikor szóba hoztad az anyabolygót, talán észre is vetted rajtam, elhűltem.

Amit most mondok neked, az maradjon köztünk. Senkinek sem mondhatod el, magadban kell tartanod. A Fohász alatti jelenés szavait nem tudtuk kivenni, érthetetlen volt számunkra, én viszont ráébredtem, miért. Az általunk tapasztalt jelenés csak mellékhatás volt, egy kivetülés, mely energiáink fókuszálása miatt vált láthatóvá. Ezért nem értettük, mit is akar mondani. A valódi, egyetlen jelenés a Te színed előtt zajlott le! Az üzenet csakis neked szólt! Ezt persze csak neked mondtam el, a titoktartás ez esetben úgy éreztem, indokolt volt.

Észrevettem rajtad, mennyire idegen volt számodra az a mérvű küldetéstudat, mely reád szállt. Ahogy azt nekem is elmondtad, mindig is egyetlen vágyad volt: tanulni, és még inkább megérteni hitünket, s vele együtt világunkat. Láttam rajtad, milyen élvezettel vetetted bele magad Aurora szentélyeinek látogatásába, az ősi tekercsek tanulmányozásába, figyeltelek, ahogy minden idődet a könyvtárban töltötted.
De magad is érezhetted, hogy sorsod másfelé fog vinni Téged. Egyszerűen nem engedhettem meg, hogy egy ilyen jóslat után az Aurorán maradj, elszigetelten. Magam is támogattam, hogy zarándokútra küldjünk Téged is a többiekkel együtt, terjeszteni az igét a Csillagködben. Bár a Tanácsnak fogalma sem volt jelentőségedről, hiszen többen nem is hittek szavadnak, úgy gondolták jobb, ha járod Csillagködöt, hátha történik valami veled.

A Fényesség Ura azt mondotta Neked: Te leszel az első, aki eléri a Megnyugvást. Azonban a körülményekről egy szót sem ejtett. De egy biztos: ha sorsod beteljesedik, népünk is megdicsőül. Ezért döntöttünk úgy, hogy menned kell. A Peremvidékre irányítunk Téged, ahol a legnagyobb esélyed van arra, hogy információt szerezz az ősi anyabolygónkról, ahol a Fényesség Ura szerint kezdened kell kutatásod. Sajnos gyakorlatilag semmilyen információ sem áll rendelkezésünkre arról, hol kellene kezdened a kérdezősködést. De fogadd intelmem: légy óvatos! Ne tudja senki, mi a valódi célod. Tartsd fenn a látszatot, különben bajba keveredhetsz.
Keresd a Kiválasztottat, hiszen Ő is kell ahhoz, hogy fajunk elérje célját. Támpontokkal ez esetben sem tudok szolgálni. Személyét egyelőre a legsötétebb árnyak rejtik. Terjeszd az igét a Csillagködben, tanítsd népeit, és közben fülelj. Figyelj minden jelre, minden rezdülésre. Elméd minden gyanús dologra figyeljen fel, járj nyitott szemmel a világban.

Közvetlenül nekem jelents, a Tanácsnak csak azon információkat küldd el, amik nem veszélyeztetik az igazi küldetésedet. Valódi célod titkos, arról nem beszélhetsz senkinek. Még valami: egyes információk szerint a Csillagköd néhány csoportosulása azon mesterkedik, hogy a régi Birodalmat újra életre hívja. Ha ilyen aktivitásról szerzel tudomást, felhatalmazlak, hogy legjobb tudásod szerint avatkozz be. Számunkra a Birodalom nem kívánatos fogalom, a Ligák világában sokkal jobban érvényesül tevékenységünk, a széttagolódottság a mi malmunkra hajtja a vizet, így tégy meg mindent az újraegyesülés megakadályozására.
Kétségeiddel kapcsolatban még valamit el kell neked mondanom: Adalric, drága testvérem! Hited erősebb, mint bárkié, de önmagadban is hinned kell. Hidd, hogy nagy dolgokra vagy hivatott, és hogy népedet elvezetheted egy jobb világba. Próféta vagy, még ha ez benned nem is tudatosult, viselkedj és cselekedj hát ehhez méltóan! Hitet kívánok neked, és a Fényesség Urainak szeme vigyázzon Rád utad során!
Chiram


Adalric megérintette a kristály oldalát, és az üzenet elhomályosult. Ismét kinézett az ablakon. Az Aurora immár aprócska, fényes ponttá zsugorodott. Chiram az elmúlt hetek alatt atyjaként gondoskodott róla. Nem hagyhatja cserben Őt. Fel fog nőni a feladathoz! Megteszi, amire sorsa kényszeríti! Keze ökölbe szorult, ahogy az egyetlen bolygó, amit ismert, elhalványult előtte.
A szomszédos kabinban hasonló események zajlottak le. Egy násik zarándok is Adalric-kal egy időben kapcsolta le saját üzenetkristályát. Feladata egyértelmű volt. Nem szabad szem elől téveszteni Adalric testvért, minden mozzanatáról jelentést kell küldenie annak, akitől az üzenetet kapta. Kötelességtudata azonnal mozgásba lendült. Nem fog csalódást okozni.

 

 

 

Cimkék: Adalric, Chiram, Lyesen,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs