2. könyv / 4. fejezet

Olvasták: 1834

A peremvidék árnyai

Az Idézők tanácskozása ismét a legnagyobb rendben zajlott le. Thorim megpróbálta érdeklődve követni a különböző napirendi pontokat, ám figyelme el-elkalandozott. Az aznap reggel történtek nem hagyták nyugodni. Nyugtalanító hírek érkeztek a Csillagköd peremvidékén túlról, melyek aggasztó alakot kezdtek ölteni. A tények helyett egyelőre azonban kénytelenek voltak mendemondákra, homályos pletykákra építeni tudásukat.
Annyi bizonyos, hogy valami szokatlan történik arrafelé. Az őrjáratok hol erős, hol gyengülő elektroimpulzus alapú jeleket fognak zavarba ejtő, eddig fel nem térképezett, illetve elfeledett területekről. Egy alkalommal a még a Sybillon rendszerben is aktivitást regisztráltak, ami több volt, mint megdöbbentő. Közvetett jelek utaltak tehát arra, hogy valami nincs rendben a zónában.

A beszédek és javaslatok lassan véget értek, Thorim minden egybegyűlt Idéző társának megköszönte a hasznos hozzászólásokat, majd visszavonult szokásos memória fejlesztésére. Sajnos az emlékek újbóli felidézése lassabban haladt a vártnál, maga Thorim is megtorpant saját agyának újbóli feltérképezésében.
A Legfőbb Hatalmasság-incidens szerencsére nem került ki a palota falai közül, a lepel lehullásának pillanatában jelen lévők később hűségesküt tettek, hogy megtartják a titkot. Ha mindaz, ami akkor történt, kitudódna, az soha nem látott morális és erkölcsi válsághoz vezethetne az alakváltó társadalom egészére nézve. A titok továbbra is titok maradt tehát, ám Thorimot továbbra is nyugtalanította, hogy az imposztor még mindig szökésben van, mi több, kilétét továbbra is a legsötétebb homály fedi. Céljai között a Birodalom újraegyesítése szerepelt, ezt ő maga nyilatkoztatta ki, és a fiatal alakváltó jól tudta, nem fog letenni tervéről. Valamiért úgy sejtette, valószínűleg Ő, a Phantom kódnévvel illetett személy állhat a megszaporodott furcsa jelentések hátterében.

A másnapi tanácskozás is a szokott mederben zajlott. Felszólalások, javaslatok, helyzetelemzések. Thorim csöndes merengését a hatalmas ajtók dörrenése szakította meg. Egyik mentoráltja sietett be hozzá, s néhány kézmozdulattal jelezte, gond van. A jelen lévők szintén értelmezték a gesztust, és aggódva fordultak az újonnan érkezett alakváltó felé. Kérésére mindnyájan azonnal az űrkikötőbe vonultak. A hatalmas panoráma ablakokon mind láthatták, ahogy egy rommá tépett Nukleo osztályú monstrumot bevontatnak az egyik szabad hangárba. A döbbenet leírhatatlan volt. Egy csatahajó, ami szemmel láthatóan olyan tűzerővel került szembe, amilyenről még csak nem is hallottak az Ébredés óta.
Thorim azonnal a katonai központba sietett. A jelentések szerint a roncsot egy másik őrjárat találta meg, és vontatta be. Túlélőkről nem érkezett jelentés. Az esemény kimondottan zavarba ejtő volt. A jelek szerint valaki, vagy valakik a peremvidéken túl flottát építenek, nem is akármilyet. Ha ilyen szinten el tudnak bánni egy erős csatahajóval...

Thorim késlekedés nélkül mozgósította az alakváltók szerteágazó kémhálózatának elérhető egységeit. A helyzetet bonyolította, hogy a peremvidék nem tartozott azon területek közé, ahová könnyedén be lehetett volna szivárogni. A legjobb ügynökök más feladatikra koncentráltak, így be kellett érnie a közepes teljesítményt nyújtókkal, ami mélységes aggodalommal töltötte el.
Az első jelentések néhány napon belül meg is érkeztek. Néhány ügynök hallani vélt egy toborzási tervről, melynek díjazása kiemelkedően magasnak számított a peremvidék minden pénznemét tekintve. Mások szert is tettek a kiáltványra, mely sohasem látott jólétet és gazdagságot ígért a szebb napokat már régen látott zsoldosoknak. A kínált fizetség első hallásra elképesztően magasnak tűnt. A személy, aki a sakkbábukat mozgatta, nem viccelt.

Thorim elhatározta, csapdát állít. A lehetséges veszteségek minimalizálása érdekében egy naszádot küldött ki, hogy térjen el őrjárata szokásos útvonalától, és tartson a perem felé. Thorim a Hatalmasságok Csarnokából, élőben követte az eseményeket. Egy darabig semmi sem történt, majd hirtelen, egy pillanat alatt minden összeköttetés megszakadt a hajóval. A közelben figyelő, fedező feladatokat ellátó csatahajó azonnal a naszád legutolsó ismert helye felé indult, ám annak hűlt helyét találta. A keresés eredménytelenül zárul: a naszádnak nyoma veszett.

Néhány nap múlva találták csak meg, egy bolygóra zuhant. A jelek szerint rendszereik egy szempillantás alatt bénultak le, és az irányíthatatlanul hányódó hajó végül folyamatosan csökkenő magasságú bolygó körüli pályára állva becsapódott egy sűrű növényzettel borított területre. A döbbent felismerést fokozta, hogy az említett bolygó olyan távolságra volt az incidens helyétől, melyet a naszád teljes erőbedobással üzemelő hajtóművekkel sem tudott volna elérni. Túlélőt ezúttal sem találtak, egy lélek sem maradt a fedélzeten...
Napok elteltével befutottak az újabb jelentések. Az egyik kémet lefülelték, és egy „toborzó” saját kezűleg ejtett rajta végzetes sebet, majd hagyta kivérezni a szerencsétlent. Egy másik ott tartózkodó ügynök szerint a jelen lévő tapasztalt zsoldosok vezérként üdvözölték a férfit, aki a szerződésekkel érkezett. Thorim immár minden kétséget kizáróan biztos volt benne: a rejtélyes Phantommal van dolga, aki folytatja, amit elkezdett, a Birodalom újraegyesítésére irányuló törekvéseit. Egyedül az nem fért a fejébe, vajon honnan szerzi az erőforrásait. A kémek jelentése szerint egyébként a fénylények, valamint az éjoldaliak is szenvedtek el támadásokat ismeretlen eredetű hadihajóktól, Thorim meg sem lepődött a tényen, hogy túlélőket egyik esetben sem találtak.

Thorim további kutatásra ösztönözte ügynökeit, és Ő maga is megtette a szükséges lépéseket. Ha a háború elkerülhetetlen, nincs mit tenni. Nem fog megfutamodni.
Aznap ismét visszavonult memóriájának feltárása céljából. Néhány napja szépen haladt, újabb információmorzsákat szipolyozott ki belső lényéből, a válság erőt adott neki. Merengéséből üzenetkristályának halk rezgése zökkentette ki, bejövő üzenet érkezett. Mentoráltja kérte, amennyiben teheti, azonnal fáradjon a katonai központba.
Az egyik titkosított belső csatornán kódolt üzenet érkezett be az egyik ügynökük azonosító jelzésével. Thorim nem szólt, csak csöndben megérintette a kijelzőt, hogy szemügyre vehesse a dekódolt üzenet. Egyetlen sor jelent meg előtte.

„Ez csupán a kezdet...”

Szótlanul hagyta el a termet.


***

Az Idézők gyűlése ezúttal mellőzött minden formalitást. Thorim maga is tajtékzott. Valaki, vagy valakik ugyanis kiszivárogtatták a katonai központ felvételeit az incidensről, aminek eredményeképpen a Csillagköd lakóinak jelentős része értesült a szórványos támadások valódi hátteréről. Az alakváltó vezető hosszasan ecsetelte, hogy ÉPPEN EZT kellett volna elkerülniük, az incidens eszkalálódása ugyanis pont számukra nem kedvező. Phantom ezzel szemben minden további nélkül tündökölhet a hős szabadságharcos szerepében, aki megvédi a Csillagköd népét a Ligák veszélyes túlhatalmától, és visszahozza a Birodalom régi jólétét.

-    Amire mellesleg alig emlékszik valaki! – csapott nagyot az Csarnok falába Thorim.
A helyzet valóban nevetséges volt. A hosszú szendergés okozta amnézia a legtöbbeknél úgy tűnt, visszafordíthatatlan károsodást okozott, egyszerűen nem emlékezhetnek arra, milyen volt a Birodalomban élni. Feljegyzésekből tudnak mindent, amit tudnak, a többi mendemondák útján szabadult be a köznép immár felajzott tudatába. Thorim eddig még sohasem vetkőzött ki ennyire magából, különösen nem akkor, ha az Idézők is jelen voltak. Döbbent csönd honolt a helyiségben.

-    A legfontosabb most, hogy hideg fejjel mérlegeljük a történteket. – váltott vissza egy pillanat alatt megszokott lelkiállapotába Thorim – Tudni akarom, ki ez a Phantom. Még pedig mihamarabb...
A tanácskozás így hát több napirendi pont kihagyásával a kémek jelentéseinek áttanulmányozásával folytatódott. Egyikük arról adott hírt, hogy a Peremvidéken földcsuszamlásszerűen terjed a régi Birodalom visszaállítására törekvő eszmeiség, amit a jelek szerint számos, populista jellegű elemet felvonultató ideológiai töredékkel tett valaki még kívánatosabbá. Az alapgondolat meglehetősen egyszerű, és természetéből fakadóan nem csoda, hogy ilyen hamar népszerű lett. Az egyénre fókuszál, az egyén jólétére, és mindehhez eszközként a Birodalmat ajánlja. Az egész zónában összejöveteleket tartanak a könnyen befolyásolható elmék, amik egyébként nem ritkán torkollanak erőszakba; egyesek ugyanis vélt, vagy valós sérelmeik megbosszulására használják fel ezen rendezvényeket.

Egy másik ügynök video üzenete arról adott információt, hogy a Ligák katonai vezetői felvették egymással a kapcsolatot egy esetleges megelőző csapás végrehajtása érdekében, mindezidáig azonban semmi hír nincs a konkrét tervekről. Lehetséges, hogy védekezésre fognak berendezni, valamiféle laza szövetségben. Az ügynök kiemelte, hogy esélytelennek látja a szorosabb együttműködés kialakulását, mivel néhány Liga elutasító álláspontra helyezkedett. Attól tartanak ugyanis, hogy a GAIA nevű csoportosulás túlontúl jelentős szerepet töltene be a hadműveletekben, és egy esetleges siker esetén kísérletet tenne a teljes Csillagköd saját uralma alatt történő egyesítésére. Így, bár a tárgyalások formálisan zajlanak, a háttérben a jelek szerint kialakulóban van egy másik tábor is, mely a GAIA ellensúlyozására törekszik.

A következő jelentés megerősítette az előzőeket, és az sem tartja teljesen kizártnak, hogy a Phantom támadásai miatt meggyengült Ligák támadásra számíthatnak a Csillagködön belülről. A kisebb Ligák vezetői közül sokan úgy érzik, Phantom esélyt ad nekik a felemelkedésre azzal, hogy gyengíti a Csillagköd nagy befolyással bíró szereplőit. A háttérben tehát jóval jelentősebb események zajlanak, mint a színpadon...
Mind közül az utolsó beszámoló tűnt a legaggasztóbbnak. Az alakváltók egyik legjobb ügynöke, valamilyen úton-módon felvételt nyert a Phantom-hadseregbe. Jelentése lesújtó, a jelek szerint erőforrások garmadája áll az újdonsült hadúr rendelkezésére, fanatikus legénységgel kiegészülve. A sokat tapasztalt kém maga is hangot ad megdöbbenésének, és utalt arra, hogy saját magán is lát olyan furcsa jeleket, melyek arra engednek következtetni, hogy Phantom propagandagépezete egy tökéletesen felépített, gyilkosan eszményi rendszer. A beszámolót prezentáló altiszt egyébként azt is elmondta, hogy a legutóbbi óta nem érkezett be újabb jelentés ezen ügynöküktől...

Csend, és továbbra is csend, zavart hümmögéssel kiegészülve. A jelen lévők közül mindenki jól tudta, milyen veszélynek vannak kitéve. Polgárháború, mondta ki hangosan Thorim azt, amire mindenki gondolt.
-    Idéző társaim! Csupán egy dolgot tehetünk! Megpróbáljuk minden erőnkkel biztosítani, hogy a Ligák rendszere ne szenvedhessen vereséget! Egy új Birodalom kialakulása semmilyen módon nem szolgálja érdekeinket. Kiváltképp, ha az újraegyesülés egy közveszélyes terrorista vezetésével  valósul meg – nyilatkoztatta ki Thorim.

Mind tudták, hogy közvetlen segítséget nem nyújthatnak a Ligáknak, a háttérből kell őket irányítaniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Phantom teljes erejéről továbbra sem lehetett tudni semmit, így csak bízhattak abban, hogy ilyen rövid idő alatt nem volt képes olyan sereget összeszedni, mely ellen nincs esélyük a Ligáknak.

-    Nehéz idők jönnek, testvéreim! – zárta rövidre a tanácskozást Thorim.
Elméjére sötét árnyként vetült azonban egy sokkal rosszabb eshetőség lehetősége is: ha Phantom győzelmet arat, korántsem biztos, hogy azt az igazságosnak mondható Birodalmat állítja vissza, ami valaha volt. Ha kezében a teljes hatalom, bármit megtehet...

 

 

 

Cimkék: idézők, Phantom, Thorim,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs