3. könyv / 1. fejezet

Olvasták: 2010

A kocka el van vetve

A Phantom által jelentett veszélyt Csillagköd-szerte egyformán értelmezték a különböző csoportosulások. A megerősödött Ligák nem tűrhették, hogy befolyásukat egy olyan őrült erő ingassa meg, mely a Birodalom visszaállításával központosított, és minden eddiginél koncentráltabb hatalomra tehet szert. Kezdetben kisebb szövetségek szövődtek, melyek egyre terebélyesedtek, a Phantom és az általa képviselt ideológia elleni félelem és fenyegetés jegyében.

Thorim és kiterjedt kémhálózata remekül tette a dolgát: sikerült életre hívnia egy kellően laza, de a közös cél érdekében mindenre képes szövetséget. A Ligák Szövetségének létrejötte a Csillagköd modern kori történelmének legnagyobb sikere volt. Maga a tény, hogy a régió legbefolyásosabb csoportjai képesek voltak régi sérelmeiket – még ha csak időlegesen is – félretenni és egymás oldalán hadba vonulni, bizonyság volt arra, hogy Phantom ténykedésével sokak szemében vált szálkává, a Csillagköd persona non gratájává.

Phantom erejének három pillére volt: az egyik a szerte a Peremvidéken futótűzként terjedő filozófia, a Birodalom iránt érzett nosztalgia eszméje, mely a szektor szerencsétlen sorsú népei között termékeny táptalajt talált. Emiatt ezrével, tízezrével csatlakoztak hozzá zsoldosként olyanok, akik a folyamatosan növekvő seregben otthonra találtak, és célt nyert életük. A közös ideológia olyan helyzetet teremtett, amelyre előzetesen csak kevesen számítottak: a Peremvidék kies végtelenjében egymásra találtak a fénylény, éjoldali, sőt mi több, emberi kolóniák is. Thorim számára nyilvánvalóvá vált a szomorú igazság: ez az életszemlélet immár a Csillagköd belső részein is szimpatizánsokra lelt, alkalmanként egész kolóniák kerekedtek fel, hogy a jobb élet ígéretétől megszédülve csatlakozzanak Phantom birodalmához, a Zsoldosokhoz.

A második pillért a Phantomhoz hű alakváltó kolóniák alkották. Számuk nőttön-nőtt, ahogy az új eszmék teret nyertek a távoli vidékeken is. Vezetőjük testvéreiként tekintett rájuk, és korántsem kezelte őket egyenrangúként a zsoldos söpredékkel. A rebellis alakváltó a rendszeresen megtartott, támogatói zárt körének szóló beszédei alkalmával nem csinált titkot abból, hogy népét felsőbbrendűnek tekinti a többinél, ennek megfelelően ezekben a vérzivataros időkben a kevésbé értékes fajoknak magukra kell vállalniuk azt a nemes feladatot, hogy a náluknál jóval több erénnyel rendelkező alakváltók számára megteremtsék a győzelem lehetőségét. Ugyancsak ezen kinyilatkoztatásai alkalmával utalt arra is, hogy a zsoldosok jutalma sem maradhat el. A birodalomban majd szolgálókként folytathatják hasznos munkájukat. Szolgákként, emelte ki minden esetbe Phantom, de élőkként.

Az utolsó, csupán nemrég felfedezett tényező valósággal sokkolta a Ligák Szövetségét. Phantom valamilyen módon szert tett egy klónbázisra, ahol rohamtempóban fejlesztette ki újabb és újabb alakváltó egységeit. A felderítők által gyűjtött információk alapján nyilvánvalóvá vált, hogy inváziós sereg készül a Peremvidék ezen szegletében.

Thorim tudta, ha betiltják és üldözni kezdik a Phantom által terjesztett tanokat, csak olajat öntenek a tűzre. Így, túl sok választása nem lévén, a közös ellenség képét próbálta megerősíteni; propagandával válaszolt a propagandára. Ám jóval többet is tett ennél. Partnerként közeledett a Ligák felé, s viszonzásul azt kapta, amire számított: a jóakarat apró jeleit, azon folyamat lassú kibontakozásának kezdetét, mely a Ligák összekovácsolódásához vezetett. Kiváló diplomataként jól tudta: az adu ezúttal a kisebb-nagyobb csoportosulások kezében van, így inkább törekedett tanácsadói szerepének erősítésére, mint a roppant méretűvé duzzadó szövetség vezetésére.

A különböző fajok vezetői között hallgatólagos megegyezés született a Ligákba még be nem lépett kolóniák haderejének mellőzéséről, Thorim sikeresen, finom diplomáciai módszerekkel ért el ezt a Fénylények, és az Éjoldaliak vezetőinél, Chiram és Gro’gar is jelezte, támogatják a Ligák törekvését.

A fennálló helyzet egyetlen bizonytalan pontját az emberek szerepe jelentette. Nem volt ugyanis egyetértés abban, potenciálos szövetségesnek, avagy ellenfélnek tekinthetőek-e a Naprendszerből érkezett váratlan látogatók. A legtöbben továbbra is bizalmatlanul viszonyultak a William Jonas vezette néphez, általános értékrendjük mivolta továbbra is homályba veszett, ahogy arra sem derült még fény, pontosan milyen céllal is érkeztek a Csillagködbe. Végül a Szövetség egyhangúan arra a döntésre jutott, hogy nem vonják be őket a hadműveletekbe.

Az előkészületek felfokozott hangulatban zajlottak. A sereg magját a három legjelentősebb Liga, a Gaia, az Elit, és az Atil adta. Vezetőik még időben felismerték a helyzet súlyosságát: ha nem fognak össze, Phantom lassan, de biztosan felmorzsolja őket, és képes lesz megvalósítani őrült tervét, a Birodalom feltámasztását. A haderejüket nézve kisebb potenciállal bíró, de stratégiai szerepüket tekintve annál fontosabb Ligák, mint a K.SZ., a THEF, és a MET is részt vettek a haditerv kialakításában. Szenvedélyes viták, alkalmankénti személyeskedések, de mindvégig konstruktív hangnem jellemezte ezeket a napokat. A néha már pattanásig feszült hangulatban a vezetők minden tapasztalatára és józan belátására szükség volt ahhoz, hogy a Szövetség hatékonyan legyen képes együttműködni. Mély, fekélyes diplomáciai sebek gyógyultak be ideiglenesen, minden egyéb esetben egymás torkát marcangoló felek ültek közös tervezőasztalhoz, rengeteg kimondatlan sérelem szorult háttérbe a közös cél érdekében. 

A cselekvés ideje végül hamarabb eljött, mint gondolták. Phantom zsoldosai összegyűltek, hogy lajstromba vegyék őket egy küszöbön álló támadás végrehajtására. A Ligák vezetői sebtében tanácskozásra gyűltek, és végül mind egyetértettek abban, támadniuk kell. A Szövetség azonnal mozgósított, rohamtempóban gyülekeztek a kisebb-nagyobb flották, hogy lecsapjanak az ellenségre, amíg azok egy helyre korlátozódnak. A gyülekezési pontokon tapintható volt a feszültség, a seregek elszántak voltak, hogy ha kell, halálig küzdenek majd a Csillagköd szabadságáért. Hogy megvédjék mindazokat az értékeket, melyekben különbözőképpen ugyan, de mindnyájan hittek. A közös kommunikációs hálózaton lelkesítő hangú felvételek kezdtek terjedni, a várakozás hosszú perceiben az egyébként szembenálló Ligák katonái egymás társaságát keresték, történetekkel szórakoztatták a másikat, egymás vállát veregetve biztosították bajtársukat támogatásukról. Minden adott volt tehát a nagyszerű diadalhoz.

A Ligák vezetői a GAIA liga Balaxy nevű vezérhajóján alakították ki a vezérkari bázist, innen követték az eseményeket. A Zsoldos naprendszerhez vezető út feszültségét mind másképpen élték meg. Akadt, ki folyamatos rádiókapcsolatban maradt flottájával, és újból, pontról pontra átvette megbízottaival a haditervet. Mások magukba mélyedve készültek a csatára, hogy ha eljön a pillanat, biztosan jó döntést hozzanak. Akadtak olyanok is, akik jókedvvel próbálták oldani a feszültséget. A gigászi flotta mindeközben lomhán közeledett célja felé…

Ahogy egyre közelebb kerültek a bolygóhoz, nyugtalanság lett úrrá rajtuk. Az előzetes jelentések szerint ugyanis az említett planéták közül egyiknek sem voltak gyűrűi. A képek alapján viszont felfedezhető volt több kettős gyűrűrendszer, mely körbeölelte a furcsán derengő égitesteket. A flotta lelassította sebességét. Thorim távoli bázisáról követte az eseményeket. Zavartan bámulta a Gaia vezérhajója által küldött adatokat. Mi a fene történik? Javaslatára szondákat küldtek ki a bolygó felé. Mikor a jeladók a legközelebbi gyűrűrendszer közelébe értek, Thorim legnagyobb félelme beigazolódott: a gyűrűk mozgásba léptek, és néhány pontos lövéssel elpusztították a betolakodókat.

A Ligák vezetői döbbenten figyelték a hihetetlen jelenetet. A Balaxy fedélzetén tartózkodók magabiztosságát döbbenet váltotta fel. Nem gyűrűk voltak… Hajók… Egy flotta, mely hatalmasabb volt, mint hitték. Valójában, hatalmasabb volt, mint bármilyen flotta, amit eddig láttak. Éjoldali, fénylény, és emberi hajók garmadája! Körülbelül kétszeres túlerőben lehettek, és lassan alakzatba formálódtak. Mostanra nyilvánvalóan észrevették a közeledő Ligák hajóhadát.

Nem volt menekvés, a pusztító csata kezdetét vette. A Ligák kisebb, ám koncentrált támadásokkal igyekeztek kárt tenni a jóval nagyobb zsoldos flottában, több-kevesebb sikerrel. Ekkora túlerő ellen vajmi’ kevés esélyük volt! Csak abban bízhattak, hogy zsoldos mivoltukból fakadóan a kisebb egységek vezérük elvesztésével megfutamodnak a további harctól. Így elsődleges célként a vezérhajók támadását határozták meg.

A Zsoldosok gyilkos rajokban özönlöttek a Ligák hajóira. Mindenfelé vadászok cikáztak, robbanások fénye világította meg a csatateret, a megmaradtaknak pedig a roncsok kerülgetése okozott fejfájást. A halálsikolyok, a hős pilóták gyászos mementói ott visszhangzottak az éterben, otthagyták lenyomatukat minden elmében, mely részt vett e történelmi csatában. A Szövetség kétségbeesett küzdelme minden elvesztett lélekkel egyre drámaibb méreteket öltött, de a túlerő nem látszott csökkenni. A vadászok újra és újra belevetették magukat a tomboló öldöklésbe, és minden egyes alkalommal kevesebben tértek vissza a gyülekezési pontra. Pilótáik újra és újra megerősítő parancsokat kértek, folytassák-e a reménytelennek tűnő harcot.

A Balaxy-n mindeközben heves vita alakult ki a nem várt helyzet kezelését illetően. Az Elit-Atil tengely a hajókat és az életeket akarta menteni, míg a Gaia úgy vélte, nem szabad elszalasztani az alkalmat, most kell elpusztítaniuk a zsoldosokat. A THEF és a MET alapítói a háttérben maradva figyelték az eseményeket, a K.SZ. viszont a Gaia mellé állt, és mindent elsöprő rohamot szorgalmazott. A patthelyzet feloldására alig volt remény, miközben odakint, az űr dermesztő csendjében tovább hullottak a katonák…

Ekkor azonban felharsantak a másodlagos riadót jelző hangok a vezérhajón. A jelentés szerint a csatatér felé oldalirányból hatalmas hajóhad közelített. A felismerés őszinte döbbenetet szült: az újonnan érkező flotta az Emberi Szövetség felségjeleit viselte! A váratlan esemény szemlátomást Phantom seregét is megzavarta. Úgy tűnt, egyik fél sem bizonyos abban, mi következik most.

-    Uram, az emberi flotta kommunikációs csatornát nyitott a PHM erők felé. – jelentette a Balaxy első tisztje parancsnokának.

A vezérek gondolataikba mélyedve bámulták flottájuk megmaradt hajóit, és az egyre közeledő, hatalmas emberi hajóhadat. Nem sok hajójuk maradt, ami felvehette volna a harcot az újonnan belépő erőkkel szemben. Jól tudták mind, döntést kell hozniuk, különben elpusztulnak, és a szabad Csillagköd elbukik, mielőtt igazán megszülethetett volna. Ismét az első tiszt zökkentette ki őket kábultságukból.

-    Uram, azt hiszem ezt látnia kell!

Rápillantottak a kijelzőkre. Az emberek hajói oldalirányból zúdultak be  a csatatérre, a zsoldos hajókat mérve be a célkeresőkbe. Erős pajzsaik könnyedén verték vissza a támadásokat, fegyvereik pedig óriási pusztítást végeztek az ellenség soraiban. Az események nem várt fordulatát az Elit parancsnoka értelmezte leggyorsabban, és azonnal rohamot vezényelt a zsoldosok ellen. A többiek lelkesen erősítették meg parancsát. Mindnyájan átérezték a jelentőségét annak, ami történt.

A megváltozott erőviszonyok új helyzetet szültek: néhány órán belül a zsoldos flotta nagy része megsemmisült, a maradék pedig feltétel nélkül megadta magát. A Ligák Szövetsége döntő győzelmet aratott, az emberek pedig a lehető legjobb pillanatot választották arra, hogy megmutassák, melyik oldalon állnak.

Az ünneplés azonban nem tartott sokáig…

 

Cimkék: Thorim, Phantom,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs