6. könyv / 5. fejezet

Olvasták: 1837

A beavatás

A Beavatási ceremónia napján hatalmas volt a nyüzsgés az Aurorán. Az űrkikötőben a műszak létszámát megháromszorozták, hiszen ennyi utas az Ébredés óta nem érkezett a fénylények központi bolygójára. A dokkolási engedélyeket kizárólag fénylény hajók kapták meg. Idegen hajók kivételes esetben, csak diplomáciai levéllel dokkolhattak ezen a napon. A templom főterén izgatott tömeg várakozott. A tér zsúfolásig megtelt, a most érkezők már csak a környező utcákban tudtak megállni. A szervezők gondoltak erre és óriási kivetítőket helyeztek el mind a főtéren, mind a környező kerületekben.

A tömeg feszültségtől mentes volt. Izgatottak voltak ugyan, de egyben a szeretet járta be a teret. Dulakodásnak, lökdösésnek semmi jelét nem lehetett tapasztalni. Az első sorokban fiatal lányok visongtak, fénylény lobogókat lengetve. A tér két szélén árusok kínálták portékáikat, aszalt aurorai hínárlevelet, ami magas energia értékkel bírt, illetve az egyetlen hínárfajta, ami a szárazföldön honos. A legnépszerűbb fénylény csemegének számított. Emellett energia italokat lehetett kapni. Az árusok mellett a biztonságiak is készenlétben álltak. Nem tartottak a néptől, inkább az esetleges rosszakaróktól, merénylőktől. Különleges biztonsági intézkedéseket vezettek be erre a napra.

A zene elhalkult, a főtér felett egy fénycsóva jelent meg az égen. Közeledett. Lassan ereszkedett, majd néhány méterrel a tömeg felett megállt. A csóvából egy fényhíd indult a katedrális bejárata felé. Ahogy a híd elérte a bejáratot, a kapuk kinyíltak. Három alak jelent meg a híd lábánál. A tömeg önfeledt ovációba kezdett, éljenezték az érkezőket. Ekkor a tömegbe apró világító fénypontok hullottak, az egész olyan volt, mint egy álom. Volt, aki elájult az áhítattól.

A lelátón ülő diplomáciai küldöttséget is lenyűgözte a látvány. Az egyik Liga meghívott képviselője oda súgta Thorimnak, aki épp mellette ült:
- Hiába, a fények értenek a rendezvényszervezéshez!

A három alak elindult felfele a hídon, a fénycsóva felé, ami közben lassan átalakult egy fénykorongot formáló, a tömeg felett lebegő pódiummá. Középen haladt a Fénylény Főpapi Tanács elnöke, Elinász, jobb oldalán Oxh, bal oldalán Adalric. Vonulásuk a fénykorongig tartott. Ott megálltak és Elinász lassan szólásra emelte kezeit. A tömeg elcsitult.

- A mai nap dicső beteljesedést hoz népünk életébe. Egy új kezdet következik! Az elmúlt időszakban háborúk szaggatták társadalmunk testét, sebeket ejtve, áldozatokat követelve. Ezek nem a mi háborúink voltak, mégis belekeveredtünk! Széthúzás jellemezte népünket, ami a hit gyengüléséhez vezetett! De ennek vége! A Fénylények újra egységesek, a prófécia bekövetkeztével pedig hitünk fénye erősebben ragyoghat mint valaha! - emelte fel a kezét a főpap. Ekkor a tömeg feléledt és áldotta a próféciát. Újra megindultak a tömeg felé szálló apró fénypontok, álomszerűvé varázsolva a látványt. A tömegből egyre több fénylény kezdett el fényesen ragyogni, míg lassan az egész tömeg egy hatalmas hömpölygő fénymasszává vált.

A diplomáciai karzaton ülő vendégeket annyira lenyűgözte a látvány, hogy mindannyian állva tapsoltak, még a tapasztalt alakváltó, Thorim is bűvöletbe esett.

Elinász újra szólásra emelte kezét, a tömeg elhalkult. A diplomáciai küldöttek abbahagyták a tapsolást, és zavartan néztek körül, ugyanis nem emlékeztek arra, hogy felálltak volna. Újra helyet foglaltak, figyelve a ceremóniát.

- Adalric testvér felkutatta és megtalálta népünk próféciája szerint a kiválasztottat! A Próféta megtaláltatott, a prófécia beteljesedett! A prófécia, ami évezredek óta ismert népünk számára. A próféciák könyvét a megvilágosodás előtt adta egy idegen vándor egyházunk alapítójának, Nathornak! Akkor ő beleolvasott az írásba. Az idegen vándor megkérdezte tőle, hogy érted is, amit olvasol? Mire az úgy felelt: Hogyan érteném, ha nincs, aki megértesse velem? És az idegen három nap, három éjszaka a próféciák könyvét olvasta Nathornak, és magyarázta el jelentését egyházunk alapítójának. Az egyik ilyen, eddig beteljesítetlen próféciánk jósolta meg a Próféta eljövetelét!

Elinász kitárta a karját, erős ragyogás járta át a testét, szinte túlvilági hangon mondta ki a következő szavakat:

- Népünk Prófétája, ki szellemi vezetője, hitünk pásztora, társadalmunk egységének őre, és a Ragyogás templomának új tanítója, Oxh Mester! - mutatott Oxhra, aki szemmel láthatólag élvezte a rivaldafényt. Elinász fénye kissé alább hagyott, és folytatta a beszédet.

- A Tanító, mint közjogi méltóság ismeretlen volt eddig népünk számára! Így meg kellett határoznia a Tanácsnak a Tanító jogkörét, feladatait! A Prófécia szerint a Próféta a szellemi vezetőnk, hitünk pásztora, társadalmunk tanítója. Óv minket, ezért mis is óvjuk őt! Hitünket rá bízzuk, így a személyében is hinnünk kell! A szellemi vezető beleszól az oktatásba, meghatározza gyermekeink fejlődési irányát, valamennyi jótékonysági szervezet az ő irányítása alá fog tartozni! Ő az, aki által kiteljesedik a társadalmunkban az egység! Oxh a Tanítónk, a Szellemi vezetőnk! - mutatott rá Elinász a mögötte álló férfira.

A tömeg őrjöngött! Oxh vigyorogva integetett a nép felé! Kisvártatva Elinász újra szólásra emelte kezét.

- De ahogy mondtam, nekünk is óvnunk kell őt! A Tanító ereje, lelkének energiái az említett feladatokra kell összpontosuljon! Így egyéb feladatokat továbbra is a Tanács lát majd el! A Tanács vezetője, vallási ügyekben társadalmunk vezetője kétségtelenül Oxh Mester, azonban gazdasági és katonai ügyekben a Tanítónak nem lesz hatásköre. Mint mondtam óvnunk kell a Tanítót!

Oxh arcára ráfagyott a mosoly. Egy pillanatra megingott, Adalric oda is lépett hozzá, megkérdezve, hogy jól érzi-e magát.

- A Ragyogás Templomának Főpapi Tanácsa úgy döntött, hogy hadügyekkel és a külpolitikával az újonnan beavatott főpapot, Adalric Mestert bízza meg!

A tömeg újabb ovációba kezdett. Elinász magasba emelte a kezét, ez azt jelentette, hogy a beszédek ideje lejárt, a közös, néma belső ima következik.

Ekkor váratlan dolog történt. Az egyik környező épület tetején egy alak jelent meg. Láthatóan valahogy rákapcsolódott a kihangosítást végző rendszerre. Az alak megszólalt, megtörve az imához készülődést.

- Oxh! Egy üzenetet kell kézbesítsek a számodra! - mondta az ismeretlen férfi.

A tömeg felett a holokivetítők segítségével egy alak rajzolódott ki. Az üzenet egy holovideó üzenet volt. Az alak egy sötét szemű, izmos emberi férfi volt, homlokán fekete sas tetoválással. A férfi egyik szemén szemtakarót viselt.

- Üdvözöllek Oxh! Nem is számítottál rám igaz? Jah, nem úgy értem, hogy ma és itt nem számítottál rám, hanem úgy értem, hogy az életben többé nem számítottál arra, hogy találkozunk. Megértem, és akár logikus is lenne ez a gondolat, hiszen ott hagytál engem és a seregem a Ligák csapatai ellen! Ott hagytál, meghalni! Nos, a rossz hírem az, hogy túléltem! Nem haltam meg! Igaz, ez csak neked rossz hír, nekem jó hír! Viszont számodra is van egy jó hírem! Nemsokára találkozunk Oxh! Bandázunk majd, mint régen! Megiszunk ezt-azt! Elbeszélgetünk! valószínűleg sok mondanivalód van a számomra! Én figyelek Rád Oxh, és valamit még jó ha tudsz rólam, "testvér"! Eliszter nem felejt!
További jó ünneplést! - emelte fel a kezét Eliszter, mímelve a mozdulatit, amit Elinász tett egy-egy beszéd után. A jel megszakadt, az adásnak vége lett, a sötét ruhás alak eltűnt.

Oxh óvatosan felemelte a kezét, és hebegve mondta az őt figyelő Adalric és Elinász felé:
- Meg tudom magyarázni! Eliszter mindig labilis volt, soha nem bíztam benne! Most engem okol a ...
- Semmi baj! - emelte fel a kezét Adalric, majd Elinászhoz fordult. - A Tanítót épp most fenyegették meg! Óvnunk kell őt! Kérlek Elinász vezesd le az imát. Elinász biccentett, és így is tett.

- A Tanítót megfenyegették, de mi megóvjuk őt! Kezdjük hát az imát, és ne hagyjuk hitünket megrendíteni!

S a nép imádkozni kezdett.

 

 

Cimkék: Adalric, Oxh,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs