3. könyv / 4. fejezet

Olvasták: 1883

A Vipera

Egy ősi szokás szerint a háborúra készülő éjoldali seregek vezetőiből egyet kiválasztanak, aki a Vezér pozícióját tölti be. Ezt egy ősi arénában, kétkezi harc útján döntik el. Amikor már nincsenek fegyverek, hanem az ész és az erő dönt, ott kell kiderüljön, ki a legalkalmasabb.

Phantom oldalán összegyűlt éjoldali zsoldos seregek vezetésére három pályázó akadt, a három legnagyobb táborral bíró vezér. Lucchi, Frenchi és a Vipera. A küzdelem előtti hetekben Lucchi és Frenchi megegyeztek, Lucchi győzelme esetén Frenchi lesz Lucchi alvezére, így ő visszalépett a küzdelemtől. Ezáltal a képlet egyszerűsödött. A Vipera meg kell küzdjön Lucchival, és a győztes lesz a zsoldos seregek vezetője, Phantom oldalán.

A küzdelmet minden esetben egy cenzor figyeli, akinek korlátlan hatalma van beavatkozni, illetve győztest hirdetni. Ő őrködik a hitelesség és a tiszta harc felett. Az éjoldali erők erre a küzdelemre, az ősi törvényektől eltérve, nem egy éjoldalit, hanem magát Phantomot kérték fel. Ezzel is kifejezve tiszteletüket a születendő új Csillagbirodalom vezére iránt.

Eljött az összecsapás napja. Az arénában forró volt a hangulat, mindenki várta a harcosokat! Phantom ekkor érkezett meg. Ahogy a folyosón haladt, kíséretével, meglepő látvány tárult elé. Egy kisebb fénylény delegációt pillantott meg.

- Fénylények, itt? - mormogta döbbenten.
A delegáció közben elérte Phantomot, majd vezetőjük megszólította az alakváltót.
- Nagyuram! Sürgősen beszélnünk kell, olyan híreim vannak, amik a birodalmadat még a születése előtt halálra ítélhetik!
- Semmi olyat nem tudsz nekem mondani "foton halmaz", amiről ne tudnék! Honnan veszed a bátorságot arra, hogy minősítsd a kémhálózatomat?
- Nem erről van szó, Nagyuram! - hajolt meg vezeklően a fénylény. Csupán arról, hogy ez az információ jelentéktelennek tűnhetett hatalmas és tapasztalt kémhálózatod számára, míg mi, morzsákat kapargató halandók, felfigyeltünk egy gyanús jelre, amit kötelességünknek éreztünk megosztani veled!
- Rendben! De előtte tudni akarom ki küldött?
- A Nami Swam kolóniához tartozom, ott egy kis önálló rendet alapítottam, aminek a neve: Új Fény Hajnala.  Célunk ...
- Nem érdekel a célod! Bár a Nami Swan az egyik legfőbb szövetségesem, a szektádról még nem hallottam. Te egy senki vagy, így nem pazarolok rád több időt! - és ezzel Phantom tovább indult az aréna felé.

- Nagyuram! A mai összecsapás résztvevői közül az egyik fél nem az, akinek látszik! - szólt Phantom után a fénylény. Phantom hirtelen megállt. Meglepte ez a hír! Lenyomoztatta mindkét résztvevőt, de semmit nem talált róluk, ami miatt aggódnia kellene. Ha ez a fénylény valóban tud valamit, akkor ... bár az is átfutott az agyán, hogy bármit is mondd a fénylény, az információ hitelességét már nem lesz ideje ellenőrizni. Lassan visszafordult és egyenesen a delegáció vezetőjének a szemébe nézett.

- Tudom, mire gondolsz most Nagyuram! - kezdte a fénylény. Hogy bármit mondok most, már nem tudod ellenőrizni. A kérdés az, hogy megbízol-e az egyik legerősebb szövetségesed, a Nami Swan küldöttjének szavaiban, aki egyetlen dologban érdekelt, a hatalmas és erős Csillagbirodalom visszaállításában, vagy a saját hírszerzésedre támaszkodsz, akik nem jelentettek semmi érdemlegeset a két résztvevőről.

- Azt ugye tudod, hogy ha az általad birtokolt információval félre vezetsz, akkor nem csak a halálos ítéletedet írod alá, hanem a szektád valamennyi tagjának az írmagját is ki fogom gyomlálni a Csillagködből egyszer és mindenkorra?

- Tisztában vagyok vele Nagyuram! Ez is azt támasztja alá, hogy az információ, amit birtoklok, hiteles! Mindemellett fontos, hiszen nem merném rabolni az idődet, jelentéktelenségekkel. - mosolygott a fénylény.

- Hallgatlak! - lépett közelebb Phantom.

- Azt bizonyára tudod, hogy A Vipera korábban hezitált, hogy melléd vagy a Ligák mellé álljon a seregével.

- Ennyi? Ezt én is tudtam! Egyébként ez mindenkire igaz! Emiatt tartasz fel?

- Várj, nem csak ennyiről van szó. Nos, a Vipera mögött álló éjoldali sereg nem akkora, mint amekkorának tűnik. Csupán egy jelentéktelen valós erő áll a Vipera mögött! Az, amit neked demonstrált, azt a ligák "dobták össze", a látszat kedvéért. Thorim így komoly befolyást szerezhet a zsoldosaid között, ha a megkérdőjelezhetetlen éjoldali vezér mögött álló erők nagy része nem is hű a birodalomhoz!

- Ez képtelenség! Ezt nem tehették meg úgy, hogy ne vegyük észre!

- Itt a bizonyíték! - és egy aktát nyújtott át az alakváltónak. - Pontosan meg van jelölve, hogy a Viperát támogató erők milyen "kerülő úton" érkeztek meg a birodalmi regisztrációs rendszerbe. Ezek a csapatok javarészt "eltűntek" a Ligák nyilvántartásából majd megjelentek nálad! És semmit nem hallunk a Ligák berkeiben erről, csend van! Vagyis nem természetes folyamat, hanem egy "flotta-mosás" zajlott! És ennek a folyamatnak a mai napon lesz a végkifejlete, amikor az egyik lehetséges vezér épp ezeknek az erőknek a vezetője! És ha belegondolsz, ez a módszer tökéletesen Thorimra vall!

- Azaz átkozott! Ha mindez igaz, akkor ... - szorította össze öklét Phantom, majd lenyelte a mondata végét. A fénylényre nézett.

- Mi a neved? Kitüntetésben részesülsz, ha beigazolódik az, amit mondtál!

- Az én nevem nem számít, egy apró pont vagyok csupán! A dicsőség Nami Swant illeti meg! Őt jutalmazd!

- Hmmmm!- hallatszott Phantom felől halkan, majd biccentett egyet a fénylény felé, megfordult és indult az aréna irányába. Rövidesen kezdődött a mindent eldöntő mérkőzés.

A fénylények követe végignézte, ahogy Phantom elvonul, és halvány, gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Pár pillanat múlva ő maga is távozott, mert pontosan tudta mi fog következni.

****

A harc elkezdődött. Az aréna közepén a két éjoldali harcos egymásnak feszült. Mindkettő elszánt volt és fürge. Eleinte másik fél kiismerésére mentek. Gyors mozdulatok, apró támadások, ügyes hárítások. Fegyvert nem használhattak, csak a puszta kéz játszott!

Az összecsapás már tartott egy ideje, a két fél fáradni kezdett. Mindkettő erős és szívós katona, de talán a Vipera irányította a harc menetét. És ez az előny egyre nyilvánvalóbbá vált. Lucchi lassult, egyre több ütést kapott, és egyre kevesebbet adott!

A harc kezdett a végkifejlet felé közeledni.

Phantom ekkor felállt, és lassan odalépett az aréna széléhez. A cenzor nagyon széles jogkörrel rendelkezett. Bármikor módosíthatta a feltételeket!

Lucchi már alig állt a lábán, igaz a Vipera is megviselt volt, de a harc heve, és a közelgő győzelem ize átsegítette nehéz szakaszokon. El is határozta, hogy beviszi az utolsó, mindent eldöntő ütés sorozatot, amikor Phantom hirtelen leállította a harcot.

- Állj! A harcot az alvezérek bevonásával folytatjuk! Mindkét fél alvezére lépjen be az arénába, vezetője oldalán szálljon be a harcba!

- Mi? - nézett hitetlenkedve Phantomra a Vipera. - Dehát, nekem nincs is bejelentett alvezérem!

- Ez igaz! De ez már nem az én problémám! - emelte fel a kezét Phantom, miközben gúnyos mosoly ült ki az arcára. Időközben megérkezett Frenchi, aki Lucchi oldalán szállt be a küzdelembe.

- A következő pillanatban már ketten püfölték a Viperát. Innen kezdve esélye sem volt. Szinte minden támadását hárították, és nagyon rövid idő alatt kifektették. Ott feküdt az aréna közepén, képtelen volt lábra állni.

Az összecsapás végén Phantom lépett az arénába, Lucchi kezét emelve a magasba. A tömeg őrjöngött, hódoltak az új éjoldali vezér előtt!

Phantom a Vipera felé fordította tekintetét, majd megvetően megszólalt:
- Elbuktál a harcban. És úgy tűnik ... - nézett körbe, az aréna éjoldali nézőire tekintve Phantom, pillanatnyi hatásszünetet tartva - a néped két vezért küldött ma az arénába. Egy győztest és egy vesztest. - majd újra Viperára tekintett. - Az utóbbi vagy Te! Az én birodalmamban nincs helye veszteseknek! Lucchi kiérdemelte a zsoldos seregek vezetését, alvezérével, Frenchivel! Te pedig elbuktál!

- Mögöttem is tömegek állnak, akik készek ... - szállt vitába a Vipera.

- Nem! Már nem!  - szakította félbe Phantom. Azok a tömegek már Lucchi mögött állnak! A maradék szedett-vetett csürhe meg visszamegy oda, ahonnan jöttek! Az éjoldali ősi törvények szabályai szerint , amiket én mélységesen tisztelek - és ekkor egy gúnyos mosoly jelent meg az alakváltó arcán - aki az aréna harcot a vezér pozícióért elveszti, az saját- , és a vérszerinti hozzátartozóinak életével fizet az elbukott kihívásért!

- Hacsak a cenzor másként nem dönt, Phantom! - egészítette ki a Vipera az idézetet, miközben minden erejét összeszedve talpra állt. - Évezredek óta egyetlen aréna cenzor sem hagyta, hogy az összecsapás vége kivégzés legyen!

Phantom a döbbent tömegre nézett. Ők sem ezt várták. Magabiztosan odalépett a Viperához, egyenesen a szemébe nézett. Néhány pillanatig fürkészte, majd halkan megszólalt:
- Kérd! Kérd, hogy megkíméljelek! - Phantom tudta, hogy egy éjoldali inkább meghal, mintsem, hogy nyilvánosan "kérjen" kíméletet! Phantom élvezte az ilyen helyzeteket! Azonban Vipera nem csak a saját életéről, de valamennyi leszármazottja életéről is dönt ebben a pillanatban!

A vipera döbbenten állt. Nem számított erre. Egy pillanatra mintha Lucchi arcán is értetlenség jelent volna meg. Phantom kezdte feszegetni az éjoldali fajjal szembeni tisztelet határait. Az alakváltó azonban emelte a tétet!

- Őseitek nem véletlenül hozták ezt a szabályt a kihívásra! Nem használ az éjoldali fajnak, ha a leszármazottak közül bárki bosszút akarna állni a győztesen, aki immár a vezér pozíciót birtokolja! A éjoldali büszke és bölcs faj! Ez a szabály épp ezt támasztja alá. Szóval, nyilatkozz Vipera, mi legyen? - vigyorgott Phantom.

- Hiszem, hogy alkalmas lettem volna a vezetésre! Hiszek a birodalmadban, hiszek az éjoldali faj erejében! Phantom, ne kérd ezt tőlem!

- Nos, akkor én is meghajlok őseitek bölcsessége előtt! - majd intett az őrségnek. - Vigyétek!
 
- Rendben! Rendben! Várj , rendben! - kiáltotta Vipera! - a teremőrök megálltak, miután Phantom felemelte a kezét, átadva a szót a Viperának!

- Szeretnél valamit mondani Vipera?

- Igen! - hajtotta le a fejét a Vipera. Saját magát is gyűlölte azért, amit most fog tenni. Halkan, de annál tisztábban kimondta: - Kérlek!

- Nem hallom jól! És szerintem a tömeg sem hallja! - az arénában síri csend volt. Mindenki a Vipera megalázását figyelte, vegyes érzelmekkel. Phantom jól tudta, hogy mindenki hallotta, de szerette volna még kicsit élvezni a helyzetet.

- Kérlek, kíméld meg az életemet és a leszármazottaim életét! - ismételte meg újra a Vipera, immár kicsi indulattal is a hangjában!

- Értem. Nos, derék dolog tőled, hogy kiálltál a véredért! A probléma csupán az, hogy ez nem volt őszinte! Nem tudtam neked elhinni, hogy valóban kéred! KÖNYÖRÖGJ! Térdelj le és könyörögj előttem az életedért, éjoldali féreg! - üvöltötte Phantom.

Az egész arénára döbbenet ült. Lucchi lassan elkezdett hátrálni, ki az arénából, úgy érezte jobb, ha ő nincs jelen ennél a szörnyű közjátéknál. Győzött, de ez már nem az ő dolga!


- Ezt ne! Phantom! Ezt ne kérd! Ezt nem tehetem!

- Takarítsák el a szemem elől! Irtsák ki a magvát is a csillagködömből! - hozta meg a döntést Phantom, majd elindult kifele az arénából. Az őrök elkapták a Viperát és elkezdték kifele hurcolni! A Vipera kiszabadult a kezeik közül, majd egy hatalmasat kiáltott. A hangja talán azért lehetett olyan éles, mert nem a fülekre, hanem a lelkekre hatott! A világegyetem valamennyi fájdalma benne volt. Phantom megfordult és az éjoldalira nézett. Az lépett kettőt előre, megtörve, megalázva, mint aki 20 évet öregedett. Majd megállt, vagyis inkább csak támolygott. És a következő pillanatban a földre roskadt, a térdeire. Arcát a kezeibe temette, majd lassan kezét az alakváltó fele nyújtotta.

- Könyörgök! - mondta, miközben láthatóvá vált az arca, a szemében könnyek voltak. - Könyörgök, kíméld meg a vérvonalam! - mondta fájdalmas hangon a Vipera.

Az arénában minden szem Phantomra szegeződött. Az alakváltó elégedetten vigyorgott. Gúny és megvetés egyszerre látszott az arcán.

- Rendben! A könyörgésed most már őszinte! Hiszek neked! - felhúzta a szemöldökét és a tömeget fürkészte, majd vigyorogva intett! - Végezzék ki őt is és a családját is, még ma! - kiáltotta miközben elégedetten távozott az arénából.





A kísérő osztag betuszkolta a Viperát egy denevér osztályú naszádba. Phantom utasítása az, hogy a foglyot a saját szülőbolygóján kell kivégezni. Mire odaérnek, már a családja, és valamennyi felmenője halott lesz. A denevért tizenöt vadász kísérte. A hárpiák körbe vették a naszádot, alakzatba állva, és elindultak.

Vipera a gondolataiba mélyedt. A hajtómű halk zúgása, a feszült csend ideális környezet volt az elmélkedésre. Mást nem is tehetett volna. Nem értette azt, ami vele történt. A harc meg lett bundázva, ő pedig meg lett alázva. És talán ez az utolsó útja. Tekintetével körülnézett a naszád belsejében. Micsoda remek hajó ez. Harca teremtették, pusztítás a küldetése, ahogy neki is. Ő egy harcos, és most a megaláztatás után kivégzés vár rá. Kitekintett a naszád ablakán. Sok apró csillagot látott. Arra gondolt, hogy ha bármelyiken él rokona, egy éjoldali, aki az ő vérvonalának a tagja, talán mostanra már halott.

Hirtelen egy villanást vélt felfedezni a közelben. Egy hajó jelent meg. Hallotta, ahogy a naszád személyzete zavartan futkározik, riadó lehet. Egy pillanatra felállt, közel lépett az ablakhoz, felismerte a hajót! Ez egy Saggitarius osztályú romboló. Fénylények! Látta, ahogy a hajó tüzet nyit rájuk, de valami fura volt abban a tűzcsóvában, valami más volt, majd mindent fény borított be, a hajót, az elméjét, mindenhol fény, távoli ... egyre távolabbi, vakító fény ...





A Vipera lassan ébredezett. A szemhéjai mintha ólomból lettek volna. Kinyitotta, de csak homályos árnyakat látott. Kellett néhány másodperc, mire kitisztult a kép. Döbbenten nézett körül, abban biztos volt, hogy a hely, ahol van nem egy denevér utastere. Egy fénylényt pillantott meg maga mellett. Ült és őt bámulta.

- Hogy? - próbált feltenni egy kérdést a Vipera, de a fénylény felemelte a kezét.
- Pihenned kell! Ne erőlködj! Sejtem milyen kérdések születtek meg benned. Megpróbálok rájuk válaszolni. Hogy kerültél ide, és mi ez a hely? Az Új Fény Hajnala bázisán vagy, és biztonságban! Ez a két legfontosabb dolog, amit tudnod kell! - közben a Vipera feltámaszkodott. Gyenge volt, de nem bírt tétlenül feküdni, nem értett semmit.
- Hogy kerültem ide?
- Négy napja, amikor Phantom éjoldali osztaga elindult ...
- Négy napja????? - ugrott talpra a Vipera, szinte a semmiből merítve erőt.
- Igen! Négy napja vagy eszméletlen. Az osztagot, ami téged kísért, kivégzésed helyszínére, ártalmatlanná tettük, hogy megmentsünk. És amint látod .. sikerült is.
- Megmenteni? De miért? Nem is ismerlek. Miért?
- Phantom csúnyán elbánt veled. Ahogy sokakkal még a Csillagködben. Nekünk a kötelességünk, hogy megmentsük az arra érdemes lelkeket!
- Phantom! - szorította össze az öklét Vipera.
- Igen. érthetetlen, miért adta el a meccset. Nem tudjuk ki állhat a dolgok mögött, de biztosan valaki, aki ártani akar Phantomnak.
- Thorim? Úgy gondolod, hogy Thorim lenne, aki emögött áll, vagy a Ligák? Valamelyik Liga? Elérhet idáig a kezük?
- Nem tudhatjuk! - engedett el egy halvány mosolyt a fénylény.
- Szóval négy napja. - merengett el a Vipera, majd láthatóan eltorzult az arca, és hatalmas üvöltéssel a földre borult. - A családom! Mára biztosan kivégezte az az átkozott alakváltó! Megölöm, ezért még megfizet!
- Imádkozunk a lelkükért! - állt fel lassan a fénylény. És odalépett a Viperához, megérintve a vállát, együttérzően.

A Vipera felállt, szeme vörös volt, izzott benne a düh, a bosszú és a győlölet!

- Te négy napja meghaltál Vipera. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Négy napja magad mögött hagytál egy világot. És a mai napon új lélekkel ébredtél. Erős, céltudatos, kíméletlen éjoldali férfiként. Vezetőként! A bosszú angyalaként! Mi ott voltunk. Követeink beszámoltak a mészárlásról. Tenni ellene nem tudtunk, nem tehettünk, de tanúi voltunk, hogy el tudjuk neked mondani. Az, akit eddig támogattál, elárult téged. Kiirtotta a nővéred családját, a bátyád családját. Még a kicsi gyerekeket is, sőt a vének tanácsát. Most már senki nincs, aki megmondja, mit csinálhatsz! Nincs már törvény, ami rád vonatkozik. Az árulás, amit elszenvedtél, ahhoz vezetett, hogy az éjoldaliak szégyene az egekig nőtt. Némán tűrték. Ezzel kitagadtak. Mi lett az eredménye ennek a szégyennek? Pusztulás, halomra gyilkolt gyerekek, férfiak és nők .. akiknek egyetlen bűnük volt csupán, az, hogy a te véredhez tartoztak. - taglalta a fénylény, akinek minden szavát itta a Vipera, miközben egyre hevesebben zilált. A bosszú lüktetett a szívében. Majd ki robbant a mellkasából. De a fénylény folytatta.

- Phantom nem tiszteli az életet. Mi igen. Phantom nem tisztelt téged, mi igen. Phantom fejre állította a néped ősi törvényeit, hangjából csupán a halál szele üvölt, majd utána a néma fagyos, halott csend lesz úrrá mindenen. Éledjen, égjen hát a tűz a szívedben, lángoljon a bosszú, fénye világítsa be mindazok lelkét, akiket a sors melléd rendel utadon. Ez a fény vezessen, hogy véred meg tudd bosszulni, fajod becsületét helyre tudd állítani. Ébredjen hát az Új Fény Hajnala! Éltet ez a tűz, éltet ennek fénye, erőt és igazságot szolgáltat, higgy nekem! Számodra mától az otthon fogalma megváltozik. Elvesztettél mindent, amit így hívtál, előző életedben. Most meg kell keresd. Sokkal tágabb, sokkal nagyobb dolgot fog jelenteni. Az egész fajtádat fogja jelenteni. Meg kell mentsd őket. Egyszer már elvesztetted azt, amit otthonnak hívtál .. még egyszer nem történhet ez meg.
A könnyeket és a fájdalmat el kell feledni, el kell temetni, ahogy a holtakat szokás. Vissza kell venni azt, amit elvettek tőled. Most már megfizetted, bár túl nagy volt az ára, de a Csillagködnek vége, ha mindenki elbújik, ha mindenki gyáva! A Ligák gyengék, az éjoldaliak behódoltak, a fénylények gyámoltalanok, az emberek primitívek, az alakváltók, ők pedig árulók. Csak mi maradtunk, ez a kis rend, és Te. Egyetlen dolog számít csak, az, ami itt bent dolgozik. - mutatott a szívére. És azt hiszem benned most hatalmas fénnyel tombol a tűz, ahogy bennünk is a saját hitünk ereje! Egyformák vagyunk! Egy a célunk! Itt nem lesz hazugságra épülő Új Csillagbirodalom, de a kaotikus, hitszegő Ligákra sem várhat fényes jövő! Phantomnak pusztulnia kell, ahogy Thorimnak is. - majd a fénylény elhallgatott.

- Minden szavaddal egyet értek, és hálás vagyok, hogy megmentettél. Tartozom neked! És egy valamiben biztos lehetsz, szívem minden dobbanása mostantól egy dolgot skandál, Phantomnak pusztulnia kell! Ma valóban újjá születtem. Mostantól nem számít az eszköz, egy dolog fontos, a cél! És nincs azaz erő, ami eltántoríthat a bosszútól!

A fénylény lehajtott fejjel hallgatta a Viperát, és bár nem látszott, mert takarásban volt, de elégedett mosoly ült ki az arcára. Vipera vállára tette a kezét, majd elindul a helyiség kijárata felé.

- Még egy dolog! - szólt utána a Vipera - még a nevedet sem tudom!

A fénylény távozóban volt, de az ajtóból visszafordult a Vipera felé, ekkor már nem leplezte mosolyát, majd megszólalt.

- A nevem: Oxh ....

Cimkék: Phantom, Vipera, Oxh,

1. könyv Ébredés 2. könyv Szikrák 3. könyv Háború 4. könyv Fények 5. könyv Árnyak 6. könyv Koalíció 7. könyv Pajzs