Olvasták: 2028

A Jupiter titokzatos viharai


Földi mércével a Jupiter szinte felfoghatatlan – maga a bolygó is hatalmas, tömege 318-szor akkora, mint saját planétánké, nem ez az egyetlen aspektusa azonban, amely bámulatba ejtő. Amik a leglátványosabbak a gázóriásban, azaz gigászi viharai, egyben legrejtélyesebb jelenségei is.


Az orrunkig sem látunk


Legismertebb ezek közül a Nagy Vörös Folt – az évszázadok, talán évezredek óta tomboló viharba egész bolygónk mindenestül kétszer is beleférne, de nem csak a mérete miatt izgalmas. A Foltról gyakorlatilag annyit tudunk, hogy egészen biztosan egy vihar. Nem tudjuk azonban például azt a kis apróságot, hogy hogyan marad fenn – a tudósoknak csak találgatásaik vannak, honnan származik a vihar energiája, sokat elmond azonban, hogy még azt sem tudjuk, a vihart a környező áramlások tartják-e mozgásban, vagy éppen fordítva van-e.

Azt sem tudjuk pontosan, miért nem vált színt – más szuperviharok ugyanis rendszeresen megteszik ezt. Az ezredfordulón például három kisebb viharból jött létre egy nagyobb, fehér vihar, megközelítőleg ugyanakkora, mint a Folt, amely később szintén vörösre váltott. Azt sem tudjuk, mióta tombol a vihar – a Földön néhány hét már soknak számít egy hurrikán esetében, így egészen bámulatos lehet, hogy a Foltról a legkorábbi megfigyelések még a XVII. századból származnak. A tudósok csak ennyit tudnak – azóta biztosan létezik, de hogy egyébként csak néhány száz, vagy akár ezer éve tombol, fogalmunk sincs.

 



Titokzatos felhőatlasz

Említésre méltóak a felhők is, amelyek a bolygón világos színű zónákra, illetve sötétebb övekre oszlanak. Bár a legtöbben úgy gondolnak a Jupiter felszínére, mint egy viszonylag állandó mintázatú terepre, ez koránt sincs így – nem csak, hogy a különböző felhősávok más-más irányba, más sebességgel mozognak, de ellentétben például az évszázadok óta viszonylag állandó Vörös Folttal, néha egyszerűen megmagyarázhatatlanul eltűnnek.

Ezt legutóbb 2010-ben figyelhettük meg, amikor a bolygó legnagyobb, legsötétebb zónája, a Déli Trópusi Zóna teljesen felszívódott. Az esemény meglehetős döbbenetet váltott ki, azóta viszont a sáv újból megjelent, mondani sem kell, fogalmunk sincsen miért. A jelek szerint 3–15 évenként megismétlődik a jelenség, és a felszívódás után néhány hónappal egy fehér folt jelenik meg a bolygó felszínén, amely sötétes anyagot lövell ki magából, ebből képződik újra a sáv. Ennél több információnk pedig nincs.

Meglehetősen keveset tudunk tehát arról, hogyan is működik a Jupiter dinamikája, pedig a csillagászok évszázadok óta figyelik már a planétát. Ha egyszer rájövünk, mi rejtőzik a szuperviharok és a száguldó-változó felhőpáncél alatt, azzal Naprendszerünk egyik legnagyobb rejtélyét oldhatjuk meg.